Magyar Cserkész, 1960 (11. évfolyam, 6-12. szám)
1960-06-01 / 6. szám
Miklós még egy üzenetet akart továbbítani, amikor baj történt; egy hirtelen szélroham nagyot rántott a fenyő ágán, és elszakította a kötelet. A kötéldarab ráakadt egy másik ágra, és a széllökések összegubancolták. Tóni nem tudta kiszabadítani, több kötelük pedig nem volt. Rövid sikertelen próbálkozás után továbbindultak. Közben a fenyőágat össze-vissza lengette a szél - Laci nagy csodálkozásáraj mert nem tudott a "jelekből" semmi értelmeset kiokoskodni. Egy idő múlva rájött, hogy valami nincsen rendben, az órájára nézve pedig észrevette, hogy már indulnia kell a következő feladat végrehajtására. így a fáról lemászva Karcsiért indult. Karcsi leadta a ...-.- jelet, amely az állomás bezárását jelenti, majd összehajtotta a jelzőzászlót, és Lacival együtt elsietett a besenyő tábor irányéba. + + + Közben Miklós közeledett a szakadék bejáratához. A két őr hallotta ugyan a mozgást, de azt hitték, hogy a saját csapatuk jön vissza, igy nem vigyáztak. Miklósék támadása, amelyet Robi is támogatott a másik oldalról, teljesen váratlanul érte őket. Rém is volt idejük védekezni. Robi örömmel üdvözölte a magyar csapatot. Miklós kemény kézszoritással fejezte ki elismerését, hiszen a siker jórészt Robiék morzetudásának volt köszönhető. Gyorsan megbeszélték a további terveket. Robi ismertette a besenyő tábor védelmének felépítését. Hozzátette, hogy Karcsi és Laci meghatározott időben látszattámadást intéznek a túloldalról a tábor felé. Miklós még két fiút küldött e cselekmény támogatására. A többiek pedig - ügyesen fedezve magukat - a besenyő tábor felé indultak. Röviden el lehet mondani, ami ezután történt. A terv sikerült! Laciék támadása meglepte és teljesen lekötötte a tábor védőit, igy Miklósék elfoglalták s megszerezték a rejtett kincset. Sőt még elegen maradtak ahhoz, hogy a táborba visszatérő besenyők ellen tartsák magukat, egészen a harc lefújásáig. Amikor meghallották a távoli kürtszót, tudták, hogy övék a győzelem! Karcsi rögtön el is rohant a jelzőállomáshoz; kibontotta a zászlót és leadta: "GYŐZTÜNK!! ! " + + + Este a tábortűznél békességben ültek egymás mellett a magyarok és a besenyők, s felelevenítették az elmúlt csata izgalmait. A besenyőknek fúrta az oldalát a kíváncsiság, nem tudták elképzelni, hogyan neszelték meg a magyarok a tervüket, és hogyan tudták az egészet ellenük fordítani. Géza bá Robira mutatott, aki felállt, és mesélni kezdett: "Mikor meghallottuk, hogy cserkészjáték lesz, elhatároztuk, hogy valamiképpen hasznosítjuk morze-tudásunkat. A terepet már nagyjából ismertük, így nem volt nehéz reggelj mikor a táborok helyét megtudtuk, néhány olyan helyet találni, ahonnan ide-oda lehetett morzézni." Elbeszélte, hogy merre voltak az állomások, és hogyan adtak már délelőtt is hasznos tájékoztatást a magyar táborba a harcról. A szakadékon keresztüli támadást egy szerencsés véletlen folyamán sikerült kihallgatniuk. Végül elmondta a támadás részleteit. A fiuknak nagyon tetszett a szemfüles "fecskék" haditette. Az egyik fiú megkérdezte: -"Sok időtők nem volt, hogyan tudtatok ennyi üzenetet továbbítani? Zászlóval különösen lassú az adás!" Robi mosolygott: -"A játék előtt néhány-betüs rövidítéseket beszéltünk meg mindarra, amiről gondoltuk, hogy gyakran előfordulhat a nap folyamán.Ez egyúttal azt is biztosította, hogyha a másik fél észrevesz, ne értse meg az üzenetet." A "fecskék" voltak a nap hősei. Az egybegyült csapatok hangos "huj-hujhajrával" búcsúztatták őket. - Hazafelémenet Réti odasugta Karcsinak: -"Fogadni mernék, hogy mindegyik csapatban ki fog törni a morzeőrület. Jó lesz továbbfejlesztenünk magunkat, nehogy valaki kifogjon rajtunk!" - Karcsi mély meggyőződéssel bólintott. Morze Muki-7-
