Magyar Cserkész, 1960 (11. évfolyam, 6-12. szám)
1960-06-01 / 6. szám
rövid, néhány napos tartózkodáshoz nincsen rá szükség. Karachiban nekünk is feltűnt a száraz, tüzes meleg, amely éles ellentéten állott a páratelt, fülledt hőséggel, amely vagy féltucat országon követett bennünket. Az épitkezés stilusa is különbözött: arab jellegű. Két cserkésztiszt fogadott bennünket. Egyikük Ghulam Hussain Shidij aki a Northwestern Railv/ay tüzoltóosztagában dolgozik, és a hasonlónevü cserkeszkerület egyik vezetője. A karachi-i cserkészek legöregebbjei közül való, őszhaju - de roppant energikus férfi. Elvittek a Railway Stadium tribünjei mellett épült roverotthonba, ahol rámutattak a betonpadlón heverő gyékényszónyegre: ez lesz az éjjeli szállásunk. Nem nézett ki valami bizalomgerjesztőén. Délután városnézéssel tele el. Este a kerületi központban felállítottuk a kiállítást, és két helyi csapattal tábortüzet tartottunk. Váltakozva adtunk elő számokat, több mint másfélóráig tartott a program.Megtanítottuk őket a "Csokoládé, mikoládé" csatakiáltásra. Akárcsak a Pülöp Szigeteken itt sem akarták a gyerekek a "csok"-ozást abbahagyni. A "Kis kece lyányomat" is megtanulták. Főleg a "mondom, mondom" szavak maradtak meg emlékezetükben, alig akarták abbahgyni. Folyton "mondták". Nagyon jól összebarátkoztunk, csak azért nehezteltek, hogy másnap elkellett mennünk.- Igen, még nekünk is emlegették, hogy milyen hamar ott hagytátok őket, hiába az ő szótárukból a "sietni" szó úgy látszik hiányzik! - vetettük közbe Sanyival Karachi-i emlékeinkre utalva. Gyurka folytatta:- Nekünk is a sok teve tűnt fel Karachi utcáin. Kellőképpen megcsodáltuk a hosszúlábú állatokatj amint óriási léptekkel húzták a kocsikat. Lacival elhatároltuk, hogy Teheránban, ahol három napig leszünk, ha törik, ha szakad, - megpróbáljuk, milyen lovaglás esik egy tevén. Végül azonban nem lett belőle semmi: Karachitól Teheránig az Iranian Airlines repülőgépén utaztunk, s ezalatt az ut alatt gyomrunk, amely olyan hősiesen tűrte a naponta változó ázsiai konyhákatj felmondta a szolgálatot... de erre inkább nem emlékezem vissza. Ezekután elképzeltük, ha egy iráni repülő ennyiré ki-fog rajtunk, milyen lehet akkor egy makacs iráni teve...? és többet nem gondoltunk a próbateveglésre.- Érdekes, hogy mi nem ültünk iráni gépen, mégis hasonló "élmények"-ben volt részünk India és Afrika között - emlékezett vissza Sanyi "belügyeinkre" gyomrára tett kézzel.-Feri erősködött, hogy őt csak az indiai "gin" gyógyítaná meg, de a végén az európai koszt hozta meg az enyhülést. Mi is azt gondoltuk, hogy valószínűleg az ezerféle fűszerrel agyonizesitett ázsiai koszt a hibás - felelte Gyurka. Hát szóval, höl is hagytam abba? Tehát elhagytuk Karachit. Eddigi repülőútjainkon jobbára felhők, vagy sötétzöld őserdők felett repültünk. Pakisztán és Irán felett egészen más tájat pillantottunk meg. Omladozó kőhegyek, homokbuckák, itt-ott meredekfalu, de teljesen kiszáradt szakadék maradt el alattunk. Több, mint két órát repültünk, mikor gépünk ereszkedni kezdett, majd egy hirtelen zökkenés...betonpályán gurultunk, a sivatag kellős közepén. Rövidesen megálltunk 2 betonépület előtt. Körülöttünk sivatag} itt ott egy-egy tüskés gázcsomó, amelyet két sovány teve jóétvággyal legelészett. Ez volt: Zahedan a Pakisztán-iráni határon. Mindig ilyennek képzeltem el a világ végét. /folyt, köv./ Teherán közelében /Manzariye/ A new delhii konferencián...-6-
