Magyar Cserkész, 1960 (11. évfolyam, 6-12. szám)
1960-06-01 / 6. szám
/io/ "Miután ketten kora reggel elindultatok Calcuttából Darjeeling felé, ránk várt a feladat, hogy az "Asian Hotel"-ből eltávozzunk, miután a számlánkat kifizettük, Az utóbbi még könnyű volt; a portással rövid idő alatt elintéztük. - Indiában értsd ezalatt: félóra. - Hanem amint kifelé Indultunk a szállóból, hatalmas sorfalat pillantottunk meg. A szálló teljes személyzete ott állott, markát nyújtva a megélhetésükhöz feltétlen szükséges "baksis"-ért. Minden étkezésnél temérdek pincér sürgött körülöttünk, de azért nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy személyzete legyen annak a kis szállónak. Szerencsére #lőre-látó módon felszereltem magam aprópénzzel jónéhány rúpia erejéig, igy volt mit belenyomni a kinyújtott tenyerekbe. Csak alig valamivel a sor vége előtt fogyott el az eredetileg megtömött zsebből az apró pénz. Mivel csak este indultunk tovább New Delhibe, a nap hátra lévő részét a cserkészotthonbantöltöttük. ahol állt még a kiállításunk. Mialatt a látogatókra várttmk, gyakorolni kezdtük a kanásztáncot. Ez úgy megtetszett az egyik bengáli cserkészvezetőnek, hogy azonnyomban kerített macának két botot és elkezdte utánunk járni. Az ugrálás ugyan kissé nehezére esett a bő, pelenkaszerüen viselt "dotty-" jában, amely az indiaiak nemzeti gatyaszerü viselets. Viszonzásként az öreg fiú megtanított egy - bengáli népdalra. A repülő viszonylag rövid idő alatt New Delhibe, India fővárosába repített bennünket. Egy modernül felépített kongresszusi teremben, a Vigyan Bhavan-ban tartották me£ a Nemzetközi Cserkész Konferenciát. Aug. 3.-án délután volt a záró ünnepség, amelyen mi is résztvehettünk. A nagy terem tele volt cserkészruhás delegátusokkal, a terem két oldalán hindu roverek és leánycserkészek tartották a résztvevő nemzetek zászlait. Dr. Shrimali, India közoktatásügyi minisztere tartotta a záróbeszédet. Az ünnepély után egy gyermekszinház előadására mentünk el: kis gyermekek némajátékkal és tánccal hindu legendákat és népmeséket mutattak be. Aznap este díszvacsora volt a konferencia résztvevői számára. Több cserkészvezetővel volt alkalmunk a nap folyamán beszélgetni. Különösen emlékemben marad Hamed Hadery, aki Libia delegátusaként volt jelen. Libia eevike a legfiatalabb cserkészországoknak, alig öt-hat éve indult meg a cserkészmozgalom. Hamed lelkesen beszélt fejlődő mozgalmukról, munkájukról és terveikről, akárcsak Jules Bourdes, akivel vacsoránál találkoztunk, őa&acia Egyenlítői Afrikából való volt. A délután folyamán váratlan szerencse ért bennünket, ügy kezdődött, hogy beszélgetésbe elegyedtünk az egyik szolgá - lattévő hindu cserkésztiszttel. Rövid beszélgetés után meghívott magához, - sőt éjtszakára is szülei házánál szálltunk meg. Amrik Singh, uj cserkészbarátunk egyetemi hallgató, agronómusnak készül. New Delhinek egy kertvárosszerü részében laktak szüleivel. - ipja Singh bácsi, akinek ősz, derékig érő szakálla igen tekintélyes külsőt kölcsönöz, építész egy nagyobb építkezési vállalatnál. Valóban megható vendégszeretettel fogadtak, este soká elbeszélgettünk. New Delhiben félnapos utánjárás után sikerült megkapni a pakisztáni vízumot, de az iránit nem tudtuk megszerezni. Az iráni követségen azt mondták,hogy-5-Amrik családja udvarukban. Rónay Tamás est, külügyi megbízottunk beszélget a konferencia résztvevőivel.
