Magyar Cserkész, 1959 (10. évfolyam, 2-5. szám)
1959-02-01 / 2. szám
FARSANGVÉGE A farsang vége, az úgynevezett húshagyó szokott mindenütt a iegzajosabb lenni. Sok helyütt régebben ilyenkor csak dudára táncoltak, mig a másik két napon cigány, vagy rezesbanda játszott. A legtöbb helyen szokás volt, hogy farsang valamelyik napján megtartották a "nősbált", vagy "párosbált".Ide csak házaspárok mehettek. Csikmenaságon a farsang utolsó napján, ha a jó hangulatban nincs kedvük a táncot a bojt miatt abbahagyni,románosan, a nadrágon kivüire dobják az inget, kifordítják a sapkát és igy a román naptár szerint egy héttel meghoszszabbitják a farsangot és nyugodtan mulatnak tovább. A mulatós vágya elfogja farsang idején a különben eléggé tartózkodó asszonyokat is. Dunapentelen köcsögdudával, Kocson csőrgős korsókkal mentek ki az asszonyok a pincékbe és magukban mulattak. A Pest megyei Csömörön a farsangi bálban hajnalban kezdődött a "prakkerolás", a leányverés. A legények körbe táncoltatták a teremben a leányokat. A legénybiró egy helyben állott s mikor eléje került valamelyik táncospár, mosósulyokkal kétszer a lányra vert, majd a mosóka nyelével lökött rajta egyet. A borsodi falvakban körülbelül a századfordulóig szokásban volt a farsangi ivó /ijó, ió./ A három farsangi napra a legények kibéreltek egy-egy házat, ezt faluházanak, vagy ivónak nevezték. A 16-1? évesek a kis ivóüa, a nagyobbak a nagy ivóba mentek. A legények maguk közül választották a különböző tisztségviselőket. Borsodivánkán a biró a belepődijakat szedte, "a két láncmester arra ügyelt, hogy a legények leánnyal táncolnak-e. Ha valamelyik legény menyecskét hozott a lesők közül, vagy vitt el táncolni, megzörgették a mestergerendára kötött láncot, figyelmeztették a legényt, hogy fizesse meg a lo fillér buntetéspénzt, amiért menyecskével táncol, nem leánnyal. Ha nem fizetett, a lecsüngő lánchoz kötötték és audig maradt ott, amig csak meg nem fizette a lo fillért." A kulcsár a zenészeknek vitt enni-innivalót osztotta el. Domaházán az egyes szerepet alakitók különböző jelvényeket kaptak. A biró mindkét vállán átvetett széles szalagokat viselt, melyeket hátul csokorra kötöttek. A kisbiró csak egyik vállán átvetett szalgokat hordott. A csendőr kakastoliat tűzött kalapja mellé, a deres korbácsot tartott a kezében, a kardho.cdozó fakardot kötött. A legények vasárnap este a feluiszitett tisztségviselőkkel az élen, az ivókból indulva, a templomig végigtáncolták az utat. Az ivót a kulcsos bezárta, mert a sok odahordott bort es ennivalót féltették. Lányok, asszonyok is csatlakoztak a menethez. Mise után ugyanúgy vonultak vissza és hétfő délutánig csak a legények mulattak az ivóban, nőknek nem illett odamenni. A lányok, aszszonyok viszont házaknál rendeztek maguknak külön mulatságot. Hétfő délután azonban elsettenkedtek az ivóhoz, és ha behivták őket, akkor kedd éjfélig is ott táncoltak. Amelyik nőre ott virradt, elitélték. Kedd reggel az egész legénytárs aság végigjárta a falut és a xapockás, valamint a deres alakoskodók mókázása közben éleimet gyűjtöttek. Ha a háziak nem voltak elég éberek, egy-egy sonkát, kaszát, kapát is elcsentek. A kapott és szerzett ennivalóból közös lakomát csaptak az ivóban; a használati eszközöket pedig a kocsmába tették, ahonnét a gazdája váltotta ki. TAIWAN /Formóza/ A nemzeti Kinai Cserkészszövetség hivatalos lapja, hosszú cikkben foglalkozott a magyar cserkészet történetével és emigrációs munkájával. Meghatóan kedves a kinai ékirással nyomtatott szöveg között a latin betűkkel szedett magyar személy- és helységneveket olvasni. A folyóirat megküldésével egyidejűleg a kinai Cs.Szöv. főtitkára meleghangú levélben üdvözölte a magyar cserkészetet. lo
