Magyar Cserkész, 1959 (10. évfolyam, 2-5. szám)

1959-02-01 / 2. szám

RÉGI NÉPI SZOKÁST ELEVENÍTETTEK FEL A CLEVELAND NYUGATI OLDALI MAGYAR CSER­KÉSZEK. A karácsonyi időkhöz, különösen fa­luhelyen, hozzátartozott a betlehemes gyerekek látogatása. A mélyen vallásos magyar nép szeretettel fogadta mindig a bundában, magukkészitette püspöksü­­veggel, jászollal és kisbáránnyal há­zaló és karácsonyi énekeket éneklő ap­ró fiait. A hosszú és sötét téli esté­ken fényt és meleget hoztak a házba a betlehemesek. Úgy látszott, a lágernyomor és a kivándorlás utáni dollárhajsza itt kint is megszünteti az otthon ma érthetően nem szivesen látott "klerikális marad­ványokat". Mint annyi kedves magyar né­pi szokás, ez is nyomtalanul süllyed el a hol munkanélküliséggel, hol túló­rázással fűszerezett emigráns életben éppen úgy, mint otthon a nagy sirban, melyet népek vesznek körül. De mintha a nemzet, melyet elevenen temettek el, koporsója fedelét döngetné... A clevelandi magyar házak ajtajain karácsony tájén gyenge kopogtatás hal­latszott... "Szabad-e bejönni a betle­­hemeseknek?"... A hang olyan ismerős­nek tűnt fel minden idősebb magyar fü­lének. Igaz-e? Jól hallottuk? Újra Ma­gyarországon volnánk? Kitárul az ajtó. Maguk tákolta pász­­torgunyában, régi ingből készitett an­gyalruhában, gyapotból varrt bárányká­val és mesterien összeáliitott kis já­szollal apró emberkék lépnek be. "Dicsértessék az Ur Jézus Krisztus! "Mindörökké ámen!" hangzik a házi­ak felelete. A kis csoport, ahogy azt tanulták a cserkészotthonban, letelepszik. El­kezdik a játékot. A gyerekek feszülten figyelik a szép játékot, csak azt nem értik, hogy a mama, meg a nagymama mi­ért sirnak és édesapa is mintha egy könnycseppet sajtolna ki a szeme sar­kából. Olyan szép a játék, olyan vidám a kis Jézuska születéséről beszélnek és énekelnek és az öregek mégis ... A fiatalok nem értik, hogy mi van akkor sirni való, mikor az angyal"örö­met hirdet". Ők nem tudják,hogy az ott­hon minden évben ugyanigy volt. Akkor a betlehemesek megjelenése jelentette a karácsony közeledését, a vakáció e­­lejét, a várva-várt nap közeledését.És ez mind majdnem feledésbe merült. Most néhány cserkész megjelenése visszaidéz­te a régi boldot idők emlékét. Néhány percig otthon voltunk Magyarországon. Cleveland magyar lakossága szive­sen fogadta a betlehemeseket. Az öreg magyarok magukhoz ölelgették a fiukat. Legtöbb helyen asztalhoz ültették őket és uzsonnázás közben szivesen elbeszél­gettek a kis cserkészekkel, akik igazi karácsonyi hangulatot hoztak a házukba. folytatás a 11.oldalról. emigrációjából tért vissza ősi városá­ba a bujdosó fejedelem 1906. október 27.-én. Előbb nem engedték hazahozat­ni a H3bsburg-házi királyaink nagy el­lenfelüket Törökországból. Ezért a fe­jedelmi bevonulásért is harmincnégy é­­vig harcolt Ferenc József királlyal a Rákocziak és a kuruckor nagy történet­irója: Thaly Kálmán egyetemi tanár,Po­zsony város díszpolgára és képviselője. Érdekes emlékezetünkbe idézni ezt az első kassai bevonulást. Ősz közepe volt akkortájt és éppen szüretelték a nek­tárt a Hegyalján. S jött a Nagysá - gos Fejedelem királyi fényben, királyi öltözetben, királyoknak kijáró kiséret­­tel. Hat fehér ló vitte a pompás feje­delmi koporsót, kuruc-ruhás kürtösök s tárogatósok fújták a Rákóczi indulót, amelynek dallamát még Czinka Panna húz­ta Rákóczi vitézei fülébe, a szabad - ságharc tábortüzeinél. S közvetlenül a halottas kocsi után, a hamvakat haza­szállító ötös küldöttség élén,ott lép­kedett a tiszteletbeli kuruc, az ősz Thaly Kálmán. Kassát a Trianoni - békeszerződés Csehszlovákiának Ítélte 1920-ban.Az uj birtokosok igyekeztek elvenni a város magyar jellegét, de nem sok sikerrel. Legfeljebb csak a város régi magyar in­tézményeit: a jogakadémiát, a gazdasá­gi akadémiát, a premontrei gimnáziumot és a többieket tudták megszüntetni. A- zonban ezek is újra feltámadtak 1938- ban, amikor újra magyar kézre került a város, sőt újakkal is bővültek. Kassán állították fel az első Kereskedelmi Fő iskolát, a Repülő Akadémiát és ide ter­vezték az ország második műszaki egye­temét. Sajnos, az újabb magyar uralom csak pár évig tartott} de azért érde­mes emlékezetünkbe idézni ezt a máso­dik kassai bevonulást. A kormányzó fehér lován 1938. no­vember 11.-én bevágtat a kassai Dóm e­­lé és leteszi a Fejedelem sirjára a ma­gyar állam hatalmas babérkoszorúját. Mindenki ott van a kassai főtéren ezen a ködös őszi napon: az államfő,az or­szággyűlés, az egyházak, a minisztéri­umok, a hadsereg és a magyar nép. És a díszes magyar ruhák, a honvéd - menték, és a paraszti subák csoportjában fel­tűnik egy cilinderes, feketekabátos ur, az angol Rothermere lord, a magyar i­­gazság nemes pártfogója^ az egyedüli angol, aki messze földről eljött a kas­sai bevonulásra» Azok a magyar vándo - rok, akik szerte a világban élnek, em­lékezzenek erre a két szép kassai be­vonulásra és ne mondjanak le soha a Felvidék magyar véráztatta ősi rögei - ről, bármilyen helyzetbe is sodorja ő­­ket a végzet. dr Heckenast Dezső 13

Next

/
Thumbnails
Contents