Magyar Cserkész, 1955 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1955-04-01 / 4. szám
Hétköznap - vasárnap Halló Béla-bá! Jó munkát Öcsi. Mi újság? Éppen most jöttem haza az örsiösszejövetelről. újból beszélgettünk azokról a problémákról,amelyekről Béla-bával is annyit tárgyaltunk az elmúlt hónapokban. Most már sok dolgot sokkal,tisztábban latunk, jobban értünk. A nagy közösségi-lelki törvényekről beszélgetve szó került az Isten és az ember közötti kapcsolatokról is. Elhatároztuk, hogy megkérjük Béla-bát, hogy mondjon néhány gondolatot arról, hogy hogyan is latja ezt a kérdést. A vallás kérdését. Szivesen, Öcsi. De mondd meg először nekem azt, hogy mit is jelent Keked a vallás... így hirtelen nehéz válaszolni erre. Azt hiszem azt jelenti, hogy hiszek Istenben, hogy minden este és reggel imádkozom. Meg persze étkezések előtt és után is. Templomba járok, hittant”tanulok... Mondd meg őszintén, milyennek találod a vallásos életedet? Érdekesnek? Gazdagnak? Érdekfeszitőnek? tie haragudjon, Béla-bá, de ez egy kicsit furcsa kérdés.. Kern értem mire gondol ezzel. .J. Tudom, hogy furcsa és szokatlan ezt igy kérdezni, de hamarosan meg fogod érteni, miért kérdezem ezt igy... Mit szeretsz jobban csinálni; az érdekfeszitő, kalandos, érdekes dolgokat, vagy azokat, amelyekről tudod ugyan, hogy fontos és hasznos dolgok, de azért nem annyira érdekesek. Hát az.t, ami érdekes., és kalandos is, persze, ha ez nem helytelen... Ka és Öcsi mit gondolsz, a Te vallásos életed, hitéleted is lehet vájjon érdekfeszitő, olyan, amelyre nagyon vársz, amit nagyon szeretsz csinálni? Kern tudom Béla-bá.. Erre még sohase gondoltam.. Hogy jobban megértsed, elmondok egy kis történetet... Hagyanyámnaíc volt egy kalapja, amit csat különleges ünnepi alkalmakkor viselt. Ilyenkor mindig odament a szekrényhez, a felső polcról elővett egv kalapdobozt és'kivette belőle a selyempapirba csomagolt kalapját.. Kicsomagolta, feltette, s elment. Hazatérve, levette-a kalapot, visszacsomagolta a selyempapirba, bele a dobozba, be a szekrénybe. Tudod, Öcsi valahogy az az érzésem, hogy a vallás sokaknál annyi és nem több, mint nagyanyámnál volt a kalap, vagy akármelyikönknek a vasárnapi, az ünneplő ruha.. Felvesszük a vallásosságunkat, amikor hittan órára, vagy vasárnapiiskolába megyünk, vagy templomba indulunk..Ki.csit még nagyobb gonddal a nagy ünnepeken... Akkor is, ha jótékonykodunk... Ha naponta pár percet imádkozunk. Utána levetjük., s a "hétköznapi"-! hordjuk... Bizony ennek a hétköznapinak nincs sok köze a "vasárnapi" magunkhoz.. Értem már, szóval'az a haj, hogy csak akkor vagyunk vallásosak, amikor valami rendkívüli alkalom van arra, hogy a vallásunkat gyakoroljuk? Pontosan eltaláltad mire gondolok.. Tudod, valahogy úgy veszik a vallásosságunkat, mint egy tényleg fontos kötelezettséget, amelynek eleget kell tennünk és eleget teszünk, hogy "jók" legyünk.. S nem úgy, mint amit életünk hétköznapjainak minden percében - bármit csinálunk is - élni. alkalmazni lehetne... Kert hát mi köze is lenne a vallásnak például a számtanhoz, a futballjátékhoz, vagy egy kiránduláshoz...?? Es most énnél a kérdésnél álljunk is meg... Kérlek arra Öcsi, hogy gondolkozzál ezen a következő napokban... S próbálj válaszolni arra, hogy lehet-e a ni lelki életünk, vallásos életünk érdekes is, olyan, ami nagyon foglalkoztat bennünket. Lehet-e köze.olyan hétköznapi, mindennapi dolgokhoz, mint például a játék, szórakozás, vagy tanulás... legközelebb majd erről beszélgetünk. Jo? Köszönöm Béla-bá! Lesz min gondolkozni! S ha átgondoltam jól a dolgot, akkor megint felhívhatom? Persze! Addig is Jó Munkát! Béla-bá! 4
