Magyar Cserkész, 1955 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1955-04-01 / 4. szám

MAGYAR CSERKESZ

MEGJELENIK HAVONKÉNT — KIADJA A MAGYAR CSERKÉSZSZÖVETSÉG

Vi. ÉVFOLYAM ii. szám Ára egé*z évre 2.50,1 pl. 23 cent 1955 november

Halottak napján

Valamikor régen az ellenség egy vitéz magyar katonát üldözött. Reménytelen helyzetében egy temetőbe menekült. Itt a sirhantok elrejtették üldözői elől.

"Megmentettek a halottak" mondta aztán bajtársainak. /"Csend, nyugalom volt ott. Olyan jó volt megpihenni."/

Egy alkalommal az élet zajától fáradtan botorkáltam az utcákon, keresve valami csendes pihenőhelyet. A temető közelében eszembe jutott a sirok közé menekült katona, aki a halottak között meglelte újra az elveszettnek hitt életet. Én is a sirok közé indultam és ott lépegetve körülvett a béke és nyugalom.

Egyenlő sirok százai álltak még itt is katonás rendben, a világháború hősi halottai nyugodtak bennük, mosolygószemu, sudár ifjú férfiak és erős, meglett családapák. Magam előtt láttam az ágyutuzet, megrendülő földet, halálukat. De ők itt a sirok nyugalmából mintha már nem erről beszélnének:- Ne hidd testvér, a halál nem a legnagyobb rossz! A halál az örök élet kapuja csupán. Mi meghaltunk, hogy ti tovább élhessetek, hogy éljen a haza. Jobb volt igy átlépni a nagy kapun. Mi megkapjuk ezért jutalmunkat.

Az égre néztem és úgy láttam, mintha tömött sorokban mennének felfelé az elesett hősök, a lo, a 40 év előtt meghaltak, a nyolcvan-kilencven év előtt meghaltak, és a századom előtt meghaltak.

Egy visszanézett rám közülük, a nagy költő, akit csak egy gondolat bántott, ágyban, lassú hervadásban halni meg!- Ha eljön az idő, ne sajnáld újra felkínálni az életedet!Látod, mi is meghaltunk és csak azóta élünk igazán.

Ha mi nem estünk volna el tiértetek, a ti jobb életetekért, a ti szabadságotokért, a ti magyar és keresztény voltotokért; ha közülünk egy Hunyadi nem tartja fel az ozmán veszedelmet; ha Ezondy, Erinyi és annyi ezer törökverő hős nem vérzik el; ha egy Rákóczi nem áldoz fel minaent, hogy aztán keserves, szegény száműzetésben haljon hősi halált, ha a szabadságharcban nem dobjuk oda lángoló lelkesedéssel magunkat; ha a világháborúban nem védjük esztendőkön át a jövőt; - talán ti me§ se születhettetek volna.

Bennetek élünk tovább; nemcsak mint halványuló emlék, hanem mint folyton ösztönző példa, akik hozzánk jöttök erősebb, keményebb, önfeláldozóbb férfiasságot tanulni, mint amire az egyszerű, hétköznapi élet késztetne benneteket,

Mintha igy zengene Petőfi hangja onnan az égről fülembe.

Az áldozatos, a hősi élet egyedül az az élet, aminek értexme, célja van. Csakigy érdemes élni!- Szeresd a sirokat és jöjj ki hozzánk máskor is, nem feledést, nyugalmat, hanem a hősi élet példaadását megtalálni! -v.F.E.