Magyar Cserkész, 1955 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1955-01-01 / 1. szám

za pogány áldozat füstje!-Tette hozzá hamiskásan öszinta vallo­másához a vitéz.’ Met* hát ma­gyar ember mindig szerette a tréfát, meg mivel László király egyből lecsapatta fülét annak, akiről kitudódott, hogy pogány szokásoknak hódol.- Hagy példa, jó példa ó­­löttünk László királyunk. Mind­nyájunknál fejjel magassabb lo­vag! Magukba mélyedve üldögél­tek a legények. Odakint megszó­laltak a harangok. Zsolozsma i­­deje. A két barát hangtalanul tá­vozott. A Tisza vidékére is le­szállt az est. Hosszú idő óta békésen ismét. A falvakban, vá­rosokban ilyenkor hangzik fel a magyar asszonyok ajkán a dal.És már ekkorj már életében szájról szájra szállt hire, dalban örö- Kitette meg a magyar,László ki­rályt. Esti imán, a templom hi­­aeg kövén alázattal térdelt számtalan csata győztes vezére, Istent imádó,ha­zát szerető, gyengéket oltalmazó lova­gi eszménykép. Magyar ember elött"csil­lagok között legfényesebb csillag." Szent László! D.Bognár Ágnes SZENT LÁSZLÓ HIMNUSZ i. Idvezlégy kegyelmes Szent László ke­rály! Magyarországnak édes oltalma, Szent kerályok közt drágalátos gyöngy Csillagok között fényesseges csillag. Te arcul teljes, szép piros valál, Tekéntetedben embereknél kedvesb; Beszédedben ékes.karodban erős, Lám mindent te ejtesz,ki teveled küz­dik. Tagodban ékes.termetedben diszes, Válladtúl fogva mindeneknél magasb; Csak szépséged császárságra méltó, Hogy szent korona téged méltán illet. Testedben tiszta,lelkedben fényes. Szivedben bátor,miként vad oroszlán, Azért neveztek Bátor Lászlónak, Mikoron mégien ifjudad volnál. II. Hol vagy László kerály? Téged magyar kévén, Hontalan bánattal, Szakadatlan sirván, Éjek rabságában, Nevedet szólitván... Szánd meg a mi gyászunk! Szüntelen várunk, Te erődben bizván! Legszebb középkori himnuszaink egyike, melynek latin eredetijét is magyar em­ber irta. A nagy király emberi vonásai­ra is kitér. A legnépszerűbb árpádházi szent valóságos alakja jelenik meg ben­ne előttünk. Egyik leggyönyörűbb középkori magyar fohászunk, amelynek mind a tizenkét strófáját, különösen Erdélyben és Bi­harban öreg emberek még ma is tudják énekelni. E gyönyörű strófák Szent László hihetetlenül csodálatos mirácu­­luméról szólnak. Olyan tényekről és le­gendákról, amelyek szorosan összefüg-. genek Szent László személyével és Szent Istvánhoz, ennek minden nagysága mel­lett is, nem kapcsolhatók. Épen ezért a "Hol vagy István király..."cimü szép énekben, amelyet István királyra al­kalmaznak mintegy kétszáz esztendeje, elmaradtak a Szent László csodatettei­vel kapcsolatos gyönyörű részek. 1.1-3- hoz- la az Is- len pi-ros pünkösd nap-ját, -f-1—.f i J 1 J~3 iJ mi is meg- hor-doz-zuk ki- rály- né asz- szonykAt 2. Piros pünkösd napján mindenek újulnak, a kertek, a mezők virágba borulnak. 3. Én kicsike vagyok, nagyot nem szólhatok, mégis az Istennek dicséretet mondok. 4. Gyenge vesző vagyok, mindenfelé hajlok, szüleim kertjében most nyílni akarok. 5. Ki akarok nyílni, mint pünkösdi rózsa, de ki nem nyílhatok, csak úgy illatozok. 6

Next

/
Thumbnails
Contents