Magyar Cserkész, 1955 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1955-03-01 / 3. szám
Az utolsó tUzér Irtózatos sivitás füttyent künn, nyomában földet reszkettető dörrenés csattant és a gránátbiztos fedezék tetőgerendái közül csendes földeső kezdett szitálni a menedékhely mélyén meghúzódó húszegynéhány katona nyaka közé. Még el sem halt a robbanás döreje, midőn a tűzmester szitkozódva kirohant a fedezékből, hogy megnézze, nem esetbe baja féltett ágyúinak. Már negyednapja lőtte az egyesült francia-angol hadsereg a Cambrai-St. Quentin között húzódó német állásokat, negyednapja sirt, jajgatott szünet nélkül a levegő a kábitó pergőtűz pörölycsapkodása alatt. Életveszélyes volt a szabadban akár percnyi tartózkodás, dehát Wencke tűzmesterben az ágyúihoz való ragaszkodás erősebb volt az életösztönnél is. Fejcsóválva bámultak utána a tüzérek s nyugtalan tekintetük nem rebbent el addig a fedezék ajtónyilásáról, mig be nem csörtetett újra esőtől csapzottan.- Nincs bajuk - dörmögte elégedetten,- hibátlan mindegyik. Pedig ugyancsak munkálkodnak odaát. Az ember azt hinné, megrakott tehervonatok zakatolnak sorbasorba.- Nem is tudom - vágott szavába az egyik tüzér, - vájjon hátrajutott-e épségben a főhadnagy up vagy ha hátra is jutott, hogy vergődik majd vissza ebben a pokolfergetegben. Ugyan miért hivatták ranesnokságra éppen most? A tűzmester felelni készült. Amikor két tetőtől-talpig sáros, acélsisakos alak csörtetett a fedezékbe. Lütten főhadnagy leemelte verejtékező homlokáról a súlyos sisakot és a kíváncsian nézdegélő társa felé fordul:- Emberek, Recsky kapitány urat a magyar tüzérektől helyezték hozzánk, hogy megismerkedjék a harcikocsi elhárítással. Tegyetek ki magatokért, nehogy rossz hirünket vigye! Szavai nyomán megtörött a merevség. Halk nevetés döccent és a tűzmester a bajusza alatt mosolyogva mondta:- Ne tessék bennünket félteni. Táncsak nem vallunk szégyent .... Három szapora fuletsértő robbanás szakította ketté mondókáját és ismét forgószélként veselkedett ki a nyitáson.- Nyugtalan a tűzmester ur ma éjszaka - morgolódott csendesen valaki.- Még majd nekiszalad egy repeszdarab nak. Bajtársai visszhang nélkül hagyták aggodalmaskodását,mindannyian Recsky kapitány szálas termetét figyelgették.- Ejnye, de fiatalon került gallérjára a három csillag! -jegyezte meg a telefonos.- No, a te gallérod se lenne csupasz, ha annyi kitüntetést szedtél volna össze - hangzott az egyik főtüzér felelete és pipája csutorájával észrevétlenül Recsky Péter mellét boritó érdemszalagokra mutatott. - Tizennégy darab, szép gyűjtemény. A bebuvónál hangos mozgolódás tá madt. Beszuszogott a tűzmester, hátán a kókadozó fejű őrszemmel. A legény váilatájékán tocsogossá áztatta ruháját a vér. A soros szótlanul szedelőaködött, hogy a helyére álljon, mialatt a szanitéc pólyálta a golyóutötte vállat. Gyoiyóseb?! Recsky kérdőn tekintett Lüttenre. Hát ilyen közel vannak a tüzvonalhoz? Lutten kétségesen felvilágosította :- Persze,te még nem ismered a helyzetet. nf^énzivát kapunk valós zinüleg s minket előredobtak tegnapelőtt éjjel a második meg a harmadik védelmi vonal közé. Az első vonal tán ötszáz méterre lehet tölünk. Bizony, a puskagolyó is szaporán röpköd errefelé, ámbár ilyenkor pergőtűz alatt csupán az őrszemek lövöldözgetnek. Recsky egyetlen szóval válaszolt:- Isonzó...- Hisz akkor alighanem tisztában lehetsz azzal, hogy meueg idők várnak ránk! A kapitány igenlő bóiintása közben alig birta elfojtani ásitását. A vak rohanás gránáttölcsértől-gránáttöicsérig, az egyenruháját itatóssá változtató ólmos eső s a vendégmarasztaló sártenger, melyben meghemperedtek jónéhányszor, midőn baj.jóslatuan sirt feléjük egy-egy ágyutöltet, alaposan kimerítették. A főhadnagy is hasonló állapotban volt. Rámutatott az egyik sarokban heverő takarókra, mintegy bocsánatkéröen, hogy más pihenőhellyel nem szolgálhat. Recsky Péter kurtán fel a pa-5
