Magyar Cserkész, 1955 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1955-03-01 / 3. szám
kacagott.- Pajtás,aludtam én már a volhyniai mocsarakban is! Alig muxt pár pillanat, mindketten magukra teritették a takarót s rájuk szállt az elfáradt emberek álomtalan mély álma. Bzerkilencszáztizennyolc szeptemberét Írták, a hervadás fanyar illata szállongott és Észak-Franciaországban döntő összecsapásra készült a harcoló világ. Pirkadatkor a pergőtűz hátrább tolódott a front mögé vezető futóárkok fölé. Mihelyt elhaltak a közeli robbanások, az első vonalban vadul megkerrentek a géppuskák és az őrszem üvöltése életre rázta a fedezékbelieket.- .... Itt a támadás!... Perctöredék alatt talpon voltak, kemény markok dobták a négy ágyút fedező géppuskákat állásba, azután láncbafejlödve villámgyorsan adogatták fel a kaverna mélyéről a gránátos ládákat. a környéken,ahol az ellenséges lövészárkokat sejtette, alacsony, barna kukacok tolakodtak fürkésző szeme elé. läppen élesebbre igazította távcsöve beállítását, amidőn mögötte felcsattant lütten parancsa:- Cél a tankok. Egyestüz! Alig hangzott el a rendelkezés,a barna kupacok egyike a levegőbe reppen^ darabokra törött, akár a tojáshéj. És ekkor a földszintire álcázott acélszörnyek lomhán megmozdultak, messziről láthatatlan fegyvereikből okádni kezdték a halált. Recsky kiszáradt torokkal számlálta: - Tíz... ötven... millióm... Lütten tüzérei dolgoztak, akár az ördögök. Parancs nélkül időzítették rövidre, érintő robbanásra lövedékeiket és mielőtt még a lövés erejétől hátralökődő ágyucső visszafutott volna, már tolták fustfátylas torkába az uj gránátot. Már körülvijjogták őket is szorgalmasan a haláldarazsak, egyremásra pukkadoztak felettük a tankok . srapnexfelhőcskéi, azután véres homlokkal kifordult az ágyupáncél mö^ül az első kezelőtüzér. És a gránátok vágták a rendet a tankok között, hasogatták a gyomrukat, de ha egy mozdulatlanná bénult, kettő nyomult a helyére a szerteáradó égő benzintócsákon keresztül. Recskyt egyszerre forgószél vágta az őrállás falának, bár ösztönszeruen elhasalt, amikor hallotta a közeledő sivitást. Kábultan kapaszkodott lábra, még fülében görgött a siketitő robbanás, de ezentúl eljutott hozzá Vfencke rémkiáltása...- A főhadnagy ur elesett! Elesett Lütten, el nyolc tüzér és a lőszeres ládába csapódó .Lövedék ronccsá nyomorított két ágyút. Ekkor tűntek fel a lassan '.Véneké tűzmesterről a napkeltét előző hideg ellenére csurgóit az izzadtság:- Kész?- Kész! - csattant az ágyuk mellől.- össztűz! - rántotta le magasba emelt karját.Lütten és lángkoszoruzta harsogó bödüléssel suttyantak ki a csövekből az első lövedékek. Fütyülésüket veszett a hátsó ütegállásokból az ellenségre törő vasorkán fülrepesztő zajában. Recsky kapitány távcsővel kezében exfoglalta a megfigyelő őrhelyét s a detonációktól szaggatódó ködbe meredt. Lépésről-lépésre tisztult előtte a látóhatár. Homályos árnyékok, drótsövény, ez a második vonal s ott elől, ahol füsKt kavarog s egybeolvadnak a puskatorokon kicsapó lángocskák, ott a tüzvonal. Tüskés akadályait foszlányokká tépte a háromnapos tüzérségi előkészítés és magát az árkot is öszszefüggéstelen darabokra szaggatta.Azcn előrenyomuló, ritkuló harcikocsisor oltalma mögött az első rohamosziopok.Husz tank érte el a kidőlt drótsövényeket és WencKe vérző szájjal ordított:- Gyorstuz... gyorstuz... ha istenetek van! Egy-kettő... csak tizennyolc már de ezek ott vannak a rajvonal nyakán! A tűzmester az ingét tépi magáról, átforrósodott bőre nem túri a ruhát s mohón nyúl töltény után, aztán.... aztán hang nélkül terül el az ágyulafettán. Recsky Péter félrenyaláboljapillantást csak éppen az arcára vet. -Béke veletek, testvérek! - mormolja-odaát! - azzal ridegen zeng szava:- A parancsnokságot átveszem!... Irány... cél... tűz! Bődül a két megmaradt ágyú s túl harsogásukon a tizenhét... tizenhat már csupán... egyszerre felkelepelnek az angol viharmadarak. Bukórepuléssel zuhannak alá a felhők közül akár az egerésző sas, a géppuskák egyet leszednek közülük, lobbanva hull földre a seb-Folytatás a 7«oldalon 6
