Magyar Cserkész, 1955 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1955-02-01 / 2. szám

KISS JÓZSEF Vitéz Boksay Antal "Egy repülőtis: Hogy ki volt Kiss József, azt sajnosj igen kevesen tudják, mert első világháborús repülőinkről még nem je­lent meip összefoglaló munka. így szo­morúan allapitom meg, hogy míg a néme­tek Hichthofénjét, a franciák Guyne­­merjét vagy az angolok Hawkerjét nem­csak saját hazájukban, ismerik addig Kiss József, Gräser, Fejes, nemes Mai­er, Háry, Makláry, Ujváry, Udvardy,Ka­­szala, Risztics, Hefty és még sokak ne vei a feledés homályába merülnek el. Az első világháború alatt a re pülőgépek a maiakhoz képest még kez­detlegesek voltak. Ezekkel a gépekkel az olasz front hérom-négyezerméteres hegyei fölött repülni és ott sokszor negyvenfokos hidegben még légiharcokat is vivni, a mai szemmel nézve, valóban istenkisértés volt. Ezeknél a repülé­seknél tehát elsősorban ai ember számított. Ide való­ban úgynevezett egészember kellett, mivel mindazokat a hiányokat, amiket ma már a tájékozódás, a látás és a helymeghatározás terén a műszerek tökéletesen pó­tolnak, akkor még a piló­tának fizikai adottságával és ösztönszerü megérzései­vel kellett pótolnia. Ak­kor az ember repült a gép­pel , ma már a gép repül az emberrel. És ezt a körül­ményt mindig figyelembe keil vennünk, mert csakúgy tud­juk igazán értékelni azo­kat az emberfeletti nagy teljesítményeket, amiket az akkori repülők a levegő­ben véghezvittek. A világháborúban a legnagyobb repülőharcok a nyugati fronton voltak. Érthető, mert itt a nagy s gazdag ipar­államok harcoltak, amelyeknél a repü­lőgépgyártás is sokkal nagyobb arányú volt. A mi repülőink az összes fron­tokon a háború elejétől kezdve arány­lag könnyűszerrel tartották a légi fö­lényt. 1917 végével azonban a déli fron­ton angol és a francia légierők na­gyobb tömegekben jelentek meg. A sok­kal jobb minőségű és nagyobb számú gé­pek és főképpen a kitűnő angol pilóták, repülőink elszánt harckészségét nagy erőpróbára tették. A magyar repülők a­­zonban ezekben a harcokban a vakmerő bravúroknak, a vitézségnek és a bátor­ságnak olyan tanujeleit szolgáltatták, amik a nyugati front küzdelmeiből ki­emelkedő világhirü repűlőhősök telje­sítményeivel bármikor egy sorban em­t háborús élményei" cimu könyvéből, lithetők... A magyar repülők között Kiss József tiszhelyettes volt az,aki nem­csak ebben az időben, de már jóval előbb kiemelkedett a többiek közül. Bár voltak, akik számszerűleg több lé­gi győzelemmel birtak, mint ő, Kiss József, azonban a iégigyözelemnek azt az egész világon egyedülálló, külön­leges formáját kultiválta, ami őt a többiek főié emeli. Kiss József a vadászrepülés legmagasabb iskoláját teremtette meg. Ő az igazi légigyözelmet nem az el­lenséges gép könyörtelen szétlövésé­ben látta, hanem abban, hogy a leve­gőben hatalmába keritett gépetabént­­ülővel együtt épen és sértetlenül hozza le a repülőtérre. Kiss e téren rekordot éllitott fel, mert sem ná­lunk, sem az ellenségnél nem volt olyan repülő,aki épen és sértetlenül annyi gépet hozott volna i^mint ő. Módszere abban állott, hogy az ellenséges gépet hátulról lepte meg, majd folytonos foszfor-lövések­kel körülötte s időközön­ként lecsapott a gépre. Rendszerint mindig sike­rült kényszeriteni az el­lenséges pilótát arra,hogy sagát : repülőterünkön szálljon le. Igen ügyes angol repülők sem tudtak tőle megszökni, mert bár­milyen vakmerő alakzato­kat csináltak,sokkal jobb gépeikkel, Kiss minden mozdulatukat követte és a figyelmeztető foszfor­­lövéseket leadta a gép mellé.Foszfor­­lövéseinek füstcsikjai ilyenkor való­sággal körülfogták az ellenséges gé­pet, és az addig rugkapálódzó gép egy­szerre mint kezes bárány engedelmes­kedett és Kiss által kisérve, saját repülőterületünkön száll le. Végtelen nagylelkűség és rend­kívül kifinomodott magasztos emberi lélek kell ahhoz, hogy valaki igy gon­dolkozzék az egész világot elboritó vérözönben, amikor mindenütt csak a szemet-szemért és a fogat-fogért jel­szó járja. Kiss Józsefet bátran merem odaállítani a leghatalmasabb nemzetek világhirü repűlőhősei mellé, mert ha ő csak gépek lelövésére pályázik, lé­­gigyözelmeinek száma bizton mégegy­­szer annyi lehetett volna, mint a­­mennyi volt. Talán az egész világon nincs még egy vadászrepűlő, aki összes le-5

Next

/
Thumbnails
Contents