Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-01 / 6. szám
Másnap Nefelejcseink főznek. Pörkölt van, galuskával, ami finom is lenne, csak... a lányok túl elővigyázatosak: nem sóztak meg semmit. Ej,ej,vájjon miért? Nem igy a Tulipánosok, akik mindent elsóztak. Szerintük azért,hogy kipótolják a sóhiányt szervezetünkben, amit a Nefelejcsek okoztak. Ezt a magyarázatot senki nem fogadta el. Akkor azt hozták fel mentségül, hogy tengervízzel kellett főzniük. Hát bizony, az étel olyan, mint egy sóbánya. Hal’ Istennek, a lányok nem tudják az ebéd történetét,mert ha megtudnák, megértenék, ho^y a szakácsoknak - az evés közben - miért ment el oly hamar az étvágyuk. Ugyanis, teljesvéletlenségből, a makarónit a mosogatótálba öntöttek - melynek tisztasága igen kétes - de római lélekjelenléttel gyorsan kiszedték és megmosták. A tejberizsről már nem is beszélek. A mostani táborunkban akadályversenyt is tartottunk. A tengerparton, a viz mellett folyt le. A pontozók csomókat köttetnek, és egyéb cserkésztudományból vizsgáztatják a lányokat. Az eredmények jók, Klári viszi el a babért. Csodálatosképen a kicsik sem félnek a morajló, hullámzó sötét viztömeg mellett menni az elemlámpa fényénélpedig a hullámok néha a lábainkat mossák Már csak egy nap van hátra és még eddig nem volt riadó. Augustus,a bölcs titokzatosan megsúgja: tudjátok lányok ha ma éjjel nem lesz riadó, akkor ebben a táborban már nem lesz! Éjjel riadó van. Júliánk a"Chinchorroja" szélén csücsülve kérdezi, mi az? mi az? Rövid félóra után megérti, hogy riadó. Mindenki öltözködik, siet. Sorakozunk is és lám, lám, Pötyi néni valami uj egyenruhában van: Mezitláb, barna nadrág, rózsaszín blúz és zöld nyakkendő! Lányok, nem találom az egyenruhámat, panaszolja. Most látjuk,hogy ez nem egy uj egyenruha, hanem valaki eldugta parancsnokunk cipőjét és blúzát. Szörnyen jót nevettünk rajta. A riadó célja ellenőrzés volt.Mindenkijegy szóraj előadja fésűjét, fogkefédet, stb. bar mindenkit meglepetésként ért a dolog. Sok tréfa, nevetés, és munka közben eltelt ez a pár nap. Haza kell maini. Tábortüzünk mégegyszer fellobban a csillagos ég alatt, még utoljára megfürdünk a kék, lágy tengerben, beszivjuk a friss levegőt, feltekintünk a ragyogó égre és hálát adunk a jó Istennek, hogy cserkészek lehetünk és ilyen szép napokat tölthetünk együtt. Indulunk vissza Caracasba. Vége a gondtalan, pompás kirándulásnak.Be sebaj, a nagy szünidőben ismét együtt leszünk, ismét megyünk táborba!!! JŐ MUNKÁT! Halász Julia 35/9.SZ."Szt.Erzsébet" L.cs.cs. Folytatás a 4.oldalról- Igen, Imre bá’ de minek kell a háború?- Büntetés a háború, Béla. Mikor az ember fejlődésétől elvakulva, már Istennek érzi magát, olyankor Isten a felszínre hozza az őst, aki még benne él akit még nem tudott önmagában leküzdeni. És amig fölébe nem kerekedik, addig vivnia kell,borzalmas csatáját a mindent és mindenkit pusztító háborúban.- És e felszínre jött elvetemültségében az évezredes isteni és emberi törvényeket lerombolva, a történelem vívmányai ellen tör, hogy az ellenszegü - löket az ősember állapotába döntse vissza és az igaz Isten helyett uralkodhassék felettük.- Gonoszságában úgy az Isten hite, mint az ember hazája, otthona,családja ellen tör és eltiprással fenyegeti. Ez ellen védekezik az igazak tábora a Sátán hadával szemben és ebből keletkezik a háború.- Azért kell tehát a háború, fiuk, hogy megvédhessük Istenünket, hazánkat, otthonunkat, szüleinket, gyermekeinket - az ÖRÖK IGAZSÁGOT - a feltörő ősemberi elvetemültséggel szemben, - miként azt cserkésztörvényeink is parancsolják.- Remélem, ezek ismeretében meggondoljátok, hogy visszavonuljatok az őserdő magányába, ahol csak az emberi gyarlóság rabszolgái lehetnétek, a Sátán követőinek színvonalára sülyedve. lo
