Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-06-01 / 6. szám

XVI. Lajos francia király u— ralkodísa idején Párizs utcáin furcsa kis emberkék, toprongyos, vézna, kié - hezett alakok jelentek meg.Fiatal gyerkőcök, kamaszkodó fiúcskák voltak ezek az élenktekintetü. legénykék. A közönség savoyardoknak nevezte őket, mivelhogy a távoli Alpesek vidékéről, a hatalmas Hont Blanc aljáról vetődtek a francia fővárosba.

Otthon nehéz volt az élet,kevés az ennivaló, sok a gyerek.A küzködő családapák és anyák, fájdalommal bár, de mégis elküldöttek egyet-egyet a sok gyerekből szerencsét próbálni.

Kis batyukkal a kezükben, utravalóul kenyérrel, hamubasült pogácsával indultak el a nagy útra. A francia fővárosban azután abból tengődtek,hogy havasi mormotáikat mutogatták, vagy kisebb bizalmi szolgálatokat teljesítettek a jómódú francia polgárok házainál. Ha munkájuk nem akadt, koplaltak és fáztak.

FéneIon abbé, a nyolcvan éves aggastyán, kiszolgált öreg pap, amikor napi sétáját végezte a körutakon, kedves, mosolygós arcával tekintett a kis csavargókra s egyetlen alkalmat se mulasztott el, hogyf meg ne ajándékozza a kedvenceit. Odahaza, egyszerű papi otthonában sokszor elgondolkozott, miképpen lehetne ezeket a savoyardokat öszszegyüjteni egy kellemes, meghitt kis otthonban, rendszeresen táplálni,hasznosan foglalkoztatni. A száz esztendő múltán kivirult cserkészmozgalom ősi gondolata vert lelkében gyökeret.

S az öreg pap megkezdte a cserkészmunkát .

Mint lelkipásztor, sokszor az úri családok körében járt es ilyenko r viseltes ruhadarabokat, cipőket szerzett védencei számára s e kincseket elosztotta a szegény fiuk között. De ezzel sem elégedett meg. Megvásárolt egy kis házat a külvárosban, azt a nagyobb fiukkal rendbehozatta, majd összekol - dúlt bútorokkal berendezte és megteremtette az első cserkészotthont, - igaz akkor még nem igy nevezték e hajlékot.

A fiuknak tetszett a rendes otthon, a fütött szoba. így most már szállásról is gondoskodott a melegszívű öregur. De lassankint rájött, hogy a testi jólét mellett, lelki táplálékra is nagy szükségük van a magukraha^yott Ifjaknak. Bizony nem viselkedtek, eppen illendő módon, sokszor még jóltevőjükkel szemben sem. Vásott, neveletlen rajkók voltak.

Rendet teremtett tehát közöttük. A legidősebbet felügyelővé nevezte ki, akinek engedelmeskedni tartozott minden otthonbéli Savoyard, beosztotta a nap szolgálatot. Az ügyes főzök, szakácsok lettek, Voltak, akik felváltva takarítottak, mások bevásárolni mentek, meg a gyengélkedő pajtásokat ápolták.

Meleg, barátságos családi kört teremtett Fénelon abbé a kis savoyar - dóknak. Lelki táplálékról is gondoskodott. Velük imádkozott,megtanította őket hasznos tudnivalókra, tájékoztatta az utcán való helyes viselkedésre nézve és bővitette hiányos tudásukat.

5