Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-01 / 6. szám
Naponta, főleg az esti órákban közöttük tartózkodott. Mikor már megtanította védenceit Írni és olvasni,szamolni, lenyesegette apróbb félszegségeiket és modothibáikat,szeretettel és tisztelettel vették körül jóltevőjüket. Lelkes hangon Írtak haza szüleiknek,akik boldogok voltak, hogy bolyongásra Ítélt gyermekeik egy jó ember oltalma alatt biztonságban élnek Párizs forgatagában.. Pénelon apó már elmúlt nyolcvan esztendős, amikor kirobbant a nagy forradalom. A változott viszonyok nem akadályozták meg abban, hogy tovább is ne jótékonykodjék. Egész Párizs ismerte és tisztelte az ősz papot.Kinek jutott volna eszébe bántalmazni a szegények barátját. Ám a forradalom nem ismer kivételt. A konvent kimondotta,hogy minden pap hazaáruló, aki nem veti le papi ruháját és nem áll be az ész istennőjének papjai közé. Midőn XVI. Lajos király feje a nyaktiló bárdja alatt lehullott a fűrészporos kosárba, mindenki tudta,hogy most már a vallás üldözése következik. Voltak sokan, kik esküszegőkké lettek, de többen voltak, akik inkább elbujdostak, éheztek, bolyongtak az erdőben,de hitüket és papi mivoltukat meg nem tagadták. A jó öreg Pénelon ekkor már 83 éves volt. Öt is felszólították, hogy vesse le papi ruháját és tegyen esküt a forradalomra.A derék aggastyán csendes nyugalommal intett nemet a fejével. Elfogták... Kiragadták védencei köréből s a hires Conciergerie-be, a halál előcsarnokába vitték. Ettől a naptól fogva sokáig nem látták jóltevőjüket a kis savoyardok. A jóságos öregur azonban mégabörtönből is életjelt adott magáról és ő vigasztalta még elhagyott kis cserkészeit, hogy ne csüggedjenek,mert hatalmas és jóságos az Úristen. Becsületesjózan gondolkodású börtönőrökutján leveleket juttatott ki s pénzhez,élelemhez juttatta továbbra is kedvenceit. A börtönélet azonban sokáig^évekig eltartott s a fiuk újra lerongyolídtak, mert elvesztették pártfogójukat és lelki atyjukat. + A forradalmi törvényszék előtt egy fehérhaju, reverendás aggastyánéi! 1794-et írnak. Az öreg papot a börtön levegője testileg teljesen tönkretette. Lesoványodott, elerőtlenedett, de lelke erős és állhatatos maradt.- Elhagy 3-e a babonát?..... kérdezte a fővádló.- A babonát az én vallásom is elitéli és hitemhez és egyházamhoz halálomig hü maradok! - feleié a pap.- Akkor nem maradsz sokáig hü, mert holnap reggel lehull a fejed, dö6 rög keményen a fővádló,- Ka ez az Isten rendelése,u|y nekem szebb hr. 163 hittel, mint az elet hit né}] öl Fc . :rt visszavezették börtönébe, abc :tha misem történt volna, vidám ' . emelgetett fogolytár -saival. Sok:-.. . vigasztalást nyújtott és elmélkedett 1 őt körülvevő híveivel a vérttinuJk: 1 ál gyönyörűségeiről. A halálos Ítélet hire eljutott a Savoyard okhoz. A rongyos fiúcskák kétségbeesetten rohantak a konvent üléstermébe, és bebocsátást kértek. Egy képviselő előterjcsztct.te kérésüket. A gyermekek görcsösen zokogtak és úgy kérték a kegyelmet Fér c 3 on abbé számára. Néhány képviselő már ingadozni kezdett,de ekkor megszólalt a sötétlelkü Billaud Varennes és elkergette a folyamodókat. + A Conciergerie a forradalom fojtottlevegőjü börtönej a halál előcsarnoka. Innen a vesztőhelyre vezet az ut... Szegény kis savoyardok egész éjjel a börtön előtt sirdogáltak... Reggel azután megpillantották az áldottszivü vértanút. Zokogva csókolgattál a kezeit. Senki sem merte megzavarni ezt a buosuzást. A nép, mely sok száz főnemest, katonát és főpapot ujjongvakisért a vesztőhelyre, most csendet; maradt és meghatott, Pénelon egyenkint megsimogatta kis védenceit, azután felült a kordéra és megindult a menet. Elöl a katonaság pergő dobszóval, hátul a Savoyard ok,fájó zokogással. A hatalmas vérpad előtt megállt a kordé. Leemelték az öreg papot. Gyenge volt a teste. Úgy tolták fel a magas emelvényre, A hóhér meg akarta a kezeit kötözni, de az igazi vértanú lelki erejével így szólt csendesen a hóhérhoz : ■ Urna! Várjon egy percig! vetném megáldani az én kicsinycíme: A 1-6’iér elfordult. lénél on abbé'a vérpad szélére lépett, lassan, de szilárdan. Hófehér haját hátrasiruitotta a szél. Kezeit áldásra emelte. A savoyardok térdrehullottak, és hangosan zokogtak. És ime, a francia forradalom kellős közepén, a vallástalanság s hitetlenség dühöngő fanatizmusa idején egy öreg, halálraítélt pap áldására a földre omlott az egész tömeg, a kivégzések szenzációinak nevető, és tapsoló törzsközönsége. Torzonborz, vad.külvárosi alakok, akik templomokat romboltak, oltárokat döntöttek le, most némán meghajtották fejüket és úgy fogadtáka halálhamenő vértanú áldását. Fénelon ősz fejének le kellett