Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-01 / 5. szám
láttam - s mikor nekiengedte a masinát kongó fahangon süvöltött hátra:- ... Töltényt!...- Töltényt ... töltényt... tört fel máshonnan is egymásután a kiáltás és az árkon vé^ig rohanó bakák szórták fel az állasokra a tele tárakat, le a rohamnak már vége volt.Az oroszfiont mögül, az ég izzókék magasságából egy kötött léggömb ezüstös burka meredt ránk, irányította felénk újra az ágyulövedékek záporát. Pillanat alitt mindenki eltűnt a gránátbiztos üregekben, az árokban nem tartózkodott máSj mint az őrség és a sérülteket cipelő pár szanitéc. Ekkor bebukott a zászlóaljparancsnokság szűk üregébe az ezred Benjáminja, Kovács Bandi zászlós. Rekedten jelentette:- Őrnagy ur, elfogyott a lőszer! Fia sincs a géppuskáknál! Az őrnagy sokat megélt katona volt, de neki is megrándult a riasztó hir hatásaként arcán az izom.Némáin eraelte fel a tábori távbeszélő kagylóját és belefülelve, eldobta a hallgatót:- Telefonost a vonalra! - parancsolta kurtán és a szerelő máris kikuszott az örjöngő vaszáporba, keresni a hibát. Senki sem hitte bár, elevenen került vissza,az őrnagy pedig harsogva bömbölt a beszélőtölcsérbe :- Halló, ... halló... ember, utánpótlást!... Hogy most nem lehet!!??? Hogy éjszaka??! A- zonnal, akárhogy!., lőszerhiány!.. Hát nem halljátok!..lőnek bennünket... tüzérségi előkészi - tés... Rohamot kapunk megint.., lőszert mindenkép!... Vártunk egy órát, vártunk kettőt, nem jött az utánpótlás, a telefon süket volt és a telefonos tépett testtel nyögött a segélyhely deszkapriccsén. Az őrnagy ránkmeredt:- Nincs mit tétováznunk.Lőszer kell! Ki megy hátra? Öten jelentkeztünk azonnal.Ream esett a választása. Magammal vittem a beomlott futóárkokon tiz legényt. Heten épségben értük el a második vonalat fedező erdő szélét. Erdő? Lángtenger volt biz’ az! Tövükt-ől a csúcsúkig égtek a fák, akár óriási szövétnekek es a zsarátnok gránáttal vegyest záporozott a keskeny útra. Ott kellett volna áthatolnunk. Vak elszántsággal nekifohászkodtunk. A pernyévé perzselt pázsiton visszahökkentett bennünket a gomolygó füstből kiverődő kiáltás, ijedt lónyihorászás:- Hajts testvér, ne sajnáld,ostort a gebéknek! Várnak a báránykak!. Es a pattogó, sistergő gyehennából vágtában kanyarodott ki négy tajtékot hányó ló, vonszolva egy dübörgő iromba ti'énszekeret. Óriási árnyalak, inkább fantóm, mint ember állt szétterpesztett labbal a szekéren durrogatta íz ostorát, a bakon pedig alacsony férfi kuporgott, ismételveaszólamot... hajts testvér, hajts hát!... Keresztül az égő erdőn, robbanóanyaggal, tömött szekéren mennybéli jelenésként érkezett hozzánkPáter Góliát és Dávid, a tiszteletes -ott iroltak ők mindig, ahol inkább fenyegetett a veszély! - Hozták az utánpótlást. A rvdra, gyeplőre akaszkodtunk, majd ki rnarjult a karunk, mig le tudtuk fogni a megkergetett, reszkető jS- szágokat. Nem vesztegetett felesleges szót a két pap, csak üdvözletét intettek felénk, aztán a páter vállára kapott egy-egy súlyos töltényes pogygyászt, a tiszteletes fürtökben lógázta a kézi-gránátot s faképnél hagyva minket, nekiveselkedtek a futóároknak. Miremegterhelőztünk a drága kinccsel, már a vonalból, túl minden srapnellvijjogáson, aknaugatáson,áttört halkan az örömriadozás.- A páter,.... a tiszteletes...éljen! ... hurrá!... Hogy ne csürjem-csavarjam soká: esteledéskor kaptuk a harmadik rohamot. A tiszteletes akkor a szomszéd századnál vigasztalta a rászorulókat, a páter meg nálunk gyóntatott, feloldozott és hordta ölben a sebesülteket. Tízszeres rajvonalban,átadat gyanánt hömpölyögtek a muszkák. Tengernyi tömeg volt, aiig-alig fogytak,bár hullottak rakásszám. Előttünk szerencsére még épen feszült néhol a drótakadály. Mire letiporták volna, megemésztette erejüket a tűz és a tartalékuk csak akkor lódult ki támadásra az árokból. Balról, a második századnál betörtek az állásba, tombolt a kézi tusa'. Erősítésünk nem volt, honnan lett volna? Egyszerre gáttalanul hömpölygött a rémhír szájról-szájra,hogy a halálfejesek az oldalunkban vannak, elfogták a szomszéd századot.Ekkor már mi is láttuk. Csekély élő töredéküket puskatussal hajtották az orosz vonalak felé, mintha ott támolygott volna a tiszteletes is. Feljajdult az egyik baka: 6
