Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-04-01 / 4. szám
KURUCOK /:Kis szinpadi tábortűzi jelenet.:/ Irta: Juliéin. /: Kurucok ülnek a tábortűz körűi, szomorúan, lehajtott fejekkel, halkan dalolgatva:/ Elindultam szép hazámbul, Bu ebédem, bu vacsorám, Jaj Istenem rendelj szállást, Hires kis Magyarországbul. Boldogtalan minden órám. Mert meguntam a bujdosást. Visszanéztem félutambul, Nézem a csillagos eget, Idegen földön a lakást, Szanemből a kcrmy kicsordult. Sirok alatta eleget. Éjjel nappal a sok sirást. 1. 2. 1. 2. 1. Kuruc: Csúnya világ ez,Talpasok.Saját hazánkban úgy járkálunk, bujdosunk,mint a kivert vad. Kuruc: Pedig kigyelmed már öreg ember, megette a kenyere javát, de nekem még feleségem sem volt. Eszter már két éve vái; hogy elvehessemj de minden hiába ? a faluba be sem tehetem a labam, ott van a császár kopó ja, hogy törvényre adjon. Kuruc: De hát hiszen ő nem isismerne téged, ha nem volna ott a Sánta Márton, aki a földedet bitorolja, oszt az jobban vigyáz rád, mint a császár kópéja. Kuruc: Keserves üdők, keserves üdők, Legjobb lenne valahová elmenni , ahol senki sem ismér, ahol nincsen császár és nincsennek árulók, csak becsületes emberek. Kuruc: Gyerek vagy még. Mindenütt van császár, vagy királ,vagy fejedelem.Ki2sarnok, ki meg olyan, mintha atyja volna a népnek. A népnek kell a királ, aki tereli, vezeti.Csak sok királ eltékozolja a nyáj füvét. A mi országunknak sok királa vala, de csak egyet hivtak igazságosnak és csak kettőt szentnek, akik országunkat alapiták. Ha jó a királ j a jók uralkodnak, ha a kiral rossz, a gonoszak az urak. így volt ez Mindig. Te még gyerek vagy, nem volt időd hallgatni a regősök énekét, meg a mesemondók szavát. Most átok ül az országon és a gonoszok uralják a magyart, de egyszer csak eljő az idő, s talán már nincs messze, amikor újra megszólal a kürt és eljő a Nagyságos Fejedelem. 2. Kuruc: Hát ha még soká kell várni, az is bekövetkezhetik. 3. Kuruc: Inkább énekeljünk. Nagy Majtényi sikon... Te vagy a legény Tyukodi.... 2. Kuruc: Valami vigabbat, mert megkeseredünk itt. A jó lovas katonának... /: Verbunkos, vagy más tánc.:/ 1. Kuruc: Na, látod, hát itt tudnád hagyni ezt az országot? El tudnád felejteni a rétek selymes füvét, a Tisza szőke vizét ? a hegyek messze kéklő óimat, a délibábos rónát, az aranykalászos földet, az esti harangszót? Nem, mi itt halunk meg. Vagy elsenyvedünk a bujdosásban, vagy újra megszólal a kürt s lóra ül a kuruc és szabad lesz az ország. 2. Kuruc: Kigyelmed táltos is lehetett volna, olyan szépen tudja mondani, de ez a tétlenség, az a tehetetlenség megemészti az embert. /: Bagoly huhogás hallatszik.:/ 3. Kuruc: Valaki jön. 4. Kuruc: /Bejön/ Adjon Isten kigyelmeteknek. Mind : Fogadj Isten. 2. Kuruc: No, mi jó hirt hoztál, vagy legalább valami ennivalót? 4. Kuruc: Ne búsuljatok,most az egy - szer hoztam mind a kettőt: jó hirt is, meg ennivalót is! Mind : /Felugranak/ Mi hir van? Mi az ennivaló? 4. Kuruc: Hát itt van az ennivaló:Szalonna, kenyér, meg egy kulacs bor. 1. Kuruc: Oszt kit ütöttél agyon érte? 2. Kuruc: Mindig ezt mondja kigyelmed. Ki bizhatik ebben? 3. Kuruc: A Messiást is sokáig várták, mig eljött, de kegyelmed képe mindig olyan keserves és bus, mintha más gyűrűzte volna el mátkáját. 4. Kuruc: Senkit. Csak a gyalui korcsmáros tisztelteti kegyelmeteket, mivelhogy ő küldi ezt a kis enneivalót is, hogy ne éhezzenek kigyelmetek. 1. Kuruc: No pedig, ha a gyalui korcsmáros ingyen ad valamit, az 7
