Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-01 / 11. szám
AMIT A TEMETŐK BESZÉLNEK PALÓC LEGENY Minden tánc mozgásból áll. Ezt lerögzíteni még annyira sem lehet, mint népdalainkat kottára szedni, ősi táncaink felkutatása mindazonáltal nem lehetetlen. Sírokban vagy más ásatásoknál talált edényeken és falfestményeken sok olyan nyomot találunk, mely táncjelenetekét ábrázol. Ha ezeket összevetjük ma is élő néptáncainkkal, valamint a rokonnépek s más fejlődésben elmaradt népek táncaival, akkor meglehetős biztonsággal visszaállíthatjuk ősi táncainkat. Ezzel a lehetőséggel azonban eddig nem nagyon éltünk. Népi táncaink gyűjtése és kiértékelése körülbelül csak ott tart, ahol népdalainké tarthatott az 19oo-as években. Népi táncaink rendszeres gyűjtésével eddig még senki sem foglalkozott. A szakirodalom alig egy-két tudományos részletességgel lejegyzett paraszt-táncot ismer. Nagy segítséget nyújtott a filmezés a táncok megrögzítésénél, de költséges volta miatt egyúttal nehézséget is jelentett. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a gyűjtőmunkánál azt sem, hogy a legősibb tánctöredékek a gyermekjátékokban maradtak fenn. Ezek pedig ma is tanulmányozhatók. A TÁNCRÓL. A táncnál, akárcsak a többi népi hagyománynál, vissza kell mennünk abba az ősi korba, amelyből az Írásos feljegyzések telj esen hiányoznak. Minél régebbi korokba nyúlunk azonban vissza, annál kisebbek lesznek a különbségek az egyes népek élete és szokásai között. Ez érthető is, hiszen akkor még nem történt meg a táj, éghajlat és egyéb viszonyok okozta elkülönülés. Azokból a hagyományokból tehát, melyek abból a korból más népeknél fennmaradtak, következtetést lehet levonni a mi népünkre is. Azt le lehet szögezni, mint törvényszerűséget, hogy a tánc a legősibb kifejezésmódok egyike. Műveléséhez nem kell semmi egyéb eszköz, mint a puszta emberi test, megindítói pedig a mindenkiben meglevő közös emberi ösztönök. A tánc kialakulásának magyarázata az, hogy van a léleknek olyan rezdülése, mely sem énekkel, sem beszéddel nem fejezhető ki maradék nélkül. Gondoljunk csak arra, hogy ha a beszéddel mindent tökéletesen ki tudnánk fejezni, akkor a szónokok, előadók valószínűleg nem folyamodnának a közismert mozdulatokhoz. A táncmozdulatok alaprétegeit nem lehet csak egy bizonyos népnél keresni. Azok minden népnél közösek. A tánc ősi elemei igen kisszámuak, mint akárcsak a zene vagy a beszédé, de nagyszámuak ezek variálási lehetőségei. Az ölelés karmozdulata, a fejbólintással való jeladás, az örömben való ugrándozás stb. adja a táncmozdulatok alaprétegét. Az ezen ősmotivumokból alkotott tánc még nem művészet, sőt bizonyos, hogy a tánccal szépet kifejezni egyáltalán nem is volt szándékukban. Mai napig is - gondoljunk csak a szórakoztató társasági táncokra - nem a szép kifejezése a tánc célja. A táncok eredeti jelentősége elsősorban hiedelembeli /vallási, kultikus/ és társadalmi volt. Népi táncainknál a vallási elemek később, főleg a kereszténység felvétele után, elhalványodtak, de törmelékesen sok vallási elem maradt fenn mai napig is. A társadalmi jelentőség azonban megmaradt, s mai napig is legtöbb népi táncunknak ez az alapja, mint pl. lakodalmi táncaink, stb. /Folytat j uk/ 4
