Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-01 / 11. szám
MAGYAR CSERKESZ MEGJELENIK HAVONKÉNT — KIADJA A MAGYAR CSERKÉSZSZÖVETSÉG V. évfolyam. 11. szám. Ára egész évre 2.50, 1 pl. 25 cent 1954 november HALOTTAK NAPJÁN Kedves magyar Cserkésztestvérem, Te bizonyára nem nagyon emlékszel az otthoni Halottak napjára. Ezen a szent estén tömegekben tódultak az emberek a temetőkbe, megilletődve állták körül szeretteik sírját, s imádságos lélekkel gyertyát gyújtottak rajta. Ma este gondolatban együtt elmegyünk (óhazába,. Végigjárjuk a kerepesi temetőt s a pici falusi temetőket. Megkeressük a nagyszülők és a rokonok sirját s meggyujtjuk rajta az emlékezés gyertyáját. Mi magyarok ugyanis hiszünk a sze-t retetben, mert hiszünk a lélekben. Tudjuk, hogy a sir nem az utolsó szava az Úristennek az emberhez. Ez a mi ezeréves hitünk és megszentelt hagyományunk. • 1944 októberében egy éjszaka érdekes beszélgetésem volt egy fiatal németi katonával Izsák községben. Büszkén emlegette, hogy végigjárta egész Európát, s spanyol határtól föl Szentpétervárig- Egyszercsak hirtelen erősen a szemembe nézett s azt mondta:"A temető a kultúra jele! Oroszországban nincsenek temetők. Az első igazi temető-kultusszal Keleteurópában Magyarországon találkoztam". Kedves magyar Cserkésztestvérem, mi szeretjük a temetőket, szeretjük a sírokat, mert szeretjük és tiszteljük azokat, kik bennük pihennek. A mai napon ezzel a lélekkel végigjárjuk az otthon sirkertjeit, de felkeressük azokat a helyeket is, ahol névtelen magyarok pihennek. Elmegyünk Oroszország végtelen síkságaira, tisztelettel állunk meg a keresztre tűzött rohamsisak előtt, vagy megilletődve imát rebesünk a szibériai fogolytáborok tömegsírjai mellett. Fiatal magyar életek ezrei értek véget ezekben a sírokban. De van folytatásuk bennünk, akik hálával és büszkeséggel gondolunk hősi halottainkra. A pesti piarista gimnáziumban tanítványom volt H. Jancsi. Büszkén hordta a cserkészruhát. Mikor aztán eljött Budapest ostroma, Jancsi belépett az egyetemi zászló'alj ba. Bevetés előtt hazament elbúcsúzni özvegy édesanyjától. Megállott előtte, homlokon csókolta s ezt mondta neki: "Édesanyám, Isten veled! Ha nem jövök vissza, légy büszke a fiadra, mert meghalt a hazáért." Jancsi nem jött vissza. Valószínűleg ott nyugszik fent Buda várában a hadi muzeum előtt abban a mély kutban hatvanad magával. Büszkék vagyunk rá, miként a többi derék magyar fiúra, aki életét adta érettünk s a hazáért. A mai estén, a Halottak estéjén, hálával és szeretettel gondolunk rájuk, s imáinkba foglaljuk nevüket. Uram, adj örök nyugodalmat nekik s az örök világosság fényeskedjék nekik! M. L. piarista tanár, öregcserkész 3
