Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1. szám

A kettőskirályságnak ért az ideális állapotát az Árpádhazban egyedül Szent László és bátyja, Gejza élték meg,mert Szt. László ideális lényében adva voltak ennek lehetőségei. De éppen ennek a Szt. Lászlónak - mint azt az előzőkben láttuk - közvetlen lelki-élményi kapcsolata volt az ősi mithosszal, a- o

fényhordozó csodaszarvassal. Ez azonban őt már nem a nemzetalapitást szolgáló nőkhöz - mint Hunor és Magort - hanem a kereszténység fénye felé vezeti. így a krónikás is a trónralépő Szt. Lászlót,mint a sötétség hatalma felett diadalmaskodó fényt ünnepli.

dr.T.I.- o -KISFIUKNAK-KISLÁNYOKNAK

ÜRGE ÖNTÉS

Palkó, meg a Lajkó Elment a mezőre.

Velük ment Sárika,

Velük ment a Jutka.

Egy kis ürge előlük Beszaladt a lyukba.

No már ürge urfi,

Azt mondom ám én is,

Ha akarod, ha nem, ki kell jönnöd mégis.

Csaptak is ámnagy lakomát, “eghivták a sógor'p, komát.

Ott volt a kisbiro,

Ott volt a nagy biró, Főispán, alispán,_ jegyző, szolgabiró.

Bizony magam is elmentem, Soha jobbat még nem ettem.

Uzsikáltak, muzsikáltak,

Mint a kecske úgy ugráltak. Téged is elviszlek kishugom, ttajd máskor

aranyhintón jövök érted hajnalhasadáskor.

Pósa Lajos

Vízért szaladt hamarosan Palkó, Ürgelyukba beöntötte Lajkó.

Ki is jött az istenadta,

Lajkó hamar meg is kapta.

Hazafelé hogy futottak, Oda’dták a cigányoknak: "Megkösönyjük kirem ássan! •Pompás les ezs páprikásan.

Ides rájkóm, ne ligy bus, Sistereg ázs irge hús!"

15