Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
AMIT A TEMETŐK BESZÉLNEK KETTŐS KIRÁLYSÁG A történelemből ismert tény,hogy az árpádházi királyok idejében az öreg király még életében megosztotta uraimét és országát fiával. Előfordult az is, hogy az ifjabb királynak nemcsak külön udvara, de még külön pénze is volt. Sokan azt hinnék, ennek az_ egyszerű magyarázata, hogy az öregedő apa igy akarta fia számára a trónt biztosítani. Ennek a jelenségnek azonban sokkal mélyebb, világképi gyökerei vannak, s ez minden lovasnomád birodalomban előfordult Az 1003 és 1270 közé eső időszakban tiz esetben lehet kimutatni,hogy az Árpádház minden külső, vagy egyéb kényszerítő ok nélkül kétfelé osztotta a királyságot és mindkét rész felett egyegy árpádházi fejedelem uralkodott.Ez a körülmény gyökeresedett hagyományra mutat, melyen csak olyan tekintélyes uralkodó tudta magát tultenni, mint Szt. István. Utána azonban a hagyomány ismét felujult. Maga Szt.Istvánis érezte, mekkora az ősi hagyomány ereje és Koppány lázadása nem ok nélkülvégződött ^ppány felnégyeltetésével. Nem barbár véres tett volt ez, hanem szimbolikus tény,mely meghirdette a magyaroknak, ezentul egy uruk lesz csupán. A negyedik testrészt az erdélyi gyula kapta,figyelmeztetőül,hogy a magyar kozmosznak Erdély is szerves része. A magyarság politikai bölcsessége már a vérszerződéskor érzi, hogy az ősi hagyományban gyökeredző kettősség ártalmára van az egységnek s Árpád vezérre választásával is kifejezésre jut ahertalomteljességére való törekvés. A régebbi időkben a főkirály /:karkasz,kende:/ a fényt, mig az alkirály /:dsila, vagy gyula:/ a sötétséget jelképezte. A fény uralma korlátolt, mert jön az é^ és hatalmába keríti a földet. Ám a sötétség sem tart örökké,mert jön a diadalmas hajnal. Ahogy a kinai közmondás is mondja: "Az éjszaka délben kezdődik.” Ennek jelképéül a fökirály mindig a nyugati /éj/ országrészt kapja, míg a gyula a keleti /fény/ részt. Ez a szimbolikus jelenség kitel jesedett a tü>ténelmi tényekben is.Valahányszor a két király közt összeütközés támadt - pedig gyakran volt - mindig a keleti-afénygyőzött, egy kivételtől eltekintve. /:Kálmán-Álmos:/ Ez az állandó kettősség már a pusztaszeri nagy osztozkodáskor is fennállott: A fejedelem kapta a nyugati országrészt, a gyula a keleti reszeket. Tuhutum gyula alatt Erdély és a keleti részek szinte önállóak voltak. Különbséget kell azonban tennünk testvérkirályok és ifjabb királyok között. A régibbj a hagyományban gyökeredző a testverkirály, aki néha testvér, néha oldalági rokon. Az újabb, a nyugati behatásra keletkezett ifjabb király mindig a fiú. A testvér-király cime a vezér, jelvénye a kard,mint azt a hires várkonyi korona-kardjelenet - bői látjuk. A vezérek bár ténylegesen uralkodtak, de soha koronát nem kaptak. A XIII. században a vezérség ősi hagyománya összeolvad a nyugati eredetű ifjabbkirály intézménnyel s az ilyen ifjabb királyt - aki maga a trónörökös - mégis koronázzák. Bár a hatalom és a győzelem majdnem mindig a keleti részt bírónál, a fényt jelképező félnél volt, a gyula hatalma semmi a nyugati uralkodó hatalma nélkül jinert megbízatását ,hatalm at ettől kapja. Ez a kettősség és a hatalom teljére való törekvés végighúzódik az Árpádház egész tört éneimén. Ha elqg erős az uralkodó, letöri az ellenszegülőt és kitelj esi ti magában -< a kozmoszt, mert aki a hatalmat akarja,annakminden varázserőt egységesíteni kell magában. Teljesen más a testvér helyzete, ő a varázs erő másikj de ellentett előjelű résznek birtokosa. Az akkori felfogás szerint, aki teljességre tört,ezt nem tűrhette. A török szultánok ezért irtották ki trónralépésükkor min -den férfi rokonukat a "világ rendje miatt." Ez a felfogás mindenesetre későbbi módosulat. A legősibb hagyományokban ugyanis még a mithosz világának olyan képe volt, ahol a testvérek harmonikus, közös cél felé törekedtek:l. Hunor-Magor esetét. A kettőskirályság mondái előképe Hunor és Magor,még mit sem tud a testvérharcról és az ennek nyomában fakadó tragikus életérzésről. NAGYKUN FÉRFI 12
