Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-01 / 7. szám
HADÜZENET szidd a sötétséget, hanem fogj egy gyufát és gyújts világot!" Teljes "hadi-diszben" találtam a csapatot.Kovács Jóska jelentett. Teljes létszám. Kitüntetések, jelvények az ingeken, zászlók a zászlótartógyiiriiben. A kandaló felett a csapat jelmondata kifényesitve: "Győzelem az élet! " Találkoztatok-e az ősemberrel az elmúlt napokban? - Kérdeztem a f iuktól.- Találkoztunk. Ráismertünk. Kern volt ugyan sem szőrös arca, sem kutyafoga, de ős ember volt. Kovács Jóska le is rajzolta.- Na mutasd Jóska. Eltaláltad Jóska. Gratulálok! Akasszuk ki ide a kandaló fölé a jelmondatunk mellé. Mit gondoltok jó helyen lesz?- Igen Imrebá, jó helyen. Figyelmeztető, lármafa mind a kettő.- De mielőtt ünnepélyesen felakasztanánk beszéljünk még egy kicsit róla. Láttam Hamburgban egy lerombolt dinamitgyár udvarán egy szobrot. Női alakot ábrázolt, jobbjában fáklyát tartott és egyik lábát egy földön fetrengő, fogát csikorgató- démonra tette, amely kezével egy sziklába vájta magát. Ez a szobor jelképe az ember győzelmének a természeti erők felett. A kezében tartott fáklya a tudomány világossága. Fiz a szobor mást is mondott még nekem:-"Nézz körül és láss. A tudomány ezt tette velem és a világgal: Pusztulás, gyilkolás, megsemmisülés. Felfedezte ugyan a dinamitot, az atomot is, de mindez átka is lett az emberiségnek. Szégyenlem e fáklyát, melyet a kezemben tartok, mert ugyan lábbal tiprom a dinamitot, de nem sikerült letiporni azt a gonosz szellemet, amely az emberekben él. A Homo sapiens legyűrte a természet vad erőit, de nem tudta legyőzni azokat a vad erőket, amelyek saját magában élnek. Pedig ezek a vad erők azok, amelyek mindig újra és újra szétrombolják azt, amit az emberi okosság 1étrehozott."- Gonosz a tudomány! - Kiáltott Béla.- Nem a tudomány gonosz, hanem a tudományt rosszul használó ember. Az "ősember", aki újra meg újra előtűnik...- A Vadember!... - Kiáltották .össze-vissza a fiuk.- No csillapodjon haragotok. Mi is okai vagyunk ennek. Te is, én is és mindannyian akik a földön élünk. Fa már tudjuk,hogy okai vagyunk vizsgáljuk meg az okát ia, hogy küzdhessünk ellene.- Küzdj fink a vadember ellen!- Üzenjünk hadat az ősembernek!- Nagyon helyes, de elősször vizsgáljuk meg a dolgot gyakorlatiasan, így jobban megértjük majd a veszélyt és jobban meglátjuk a teendőket is.- Vegyük például Petőfi " Tisza " cimü költeményét. A költemény első részében a csendes Tiszát Írja le a költő, amely gyengédén ringatja a kis Túr folyót a keblén,mint anya a csecsemőjét. Be aztán jön az áradás.A tegnapi csendes Tisza zúgva, bőgve akarja elnyelni a világot.- Ki is lépett a medréből és ezreket tett hontalanná.-Folytatta Jóska.- Igen, igy volt! így van ez az emberi természettel is. A harag, a bosszúság,az irigység pontosan úgy önti el a lelkeket mint a Tisza az Alföldet. 1?
