Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
kai kihasználtuk. A farkas gyorsabban iramlik, mint a kutya, rendkivül szívós és kitartó futó. óriás távolságokat bekóborol ésigai gyakran az orosz sikság farkasa ellátogat a Kárpátokba. Ha éhes, vakmerősége határtalan. Betör a népes falvakba es az ólakból elrabolja a disznókat. Félelmetes ragadozó, amelyik az embert is bátran megtámadja. A közelgő veszély tudatában megkétszereztük menekülő igyekezetünket. Hevesen dobogott a szivünk, hisz csak nálam volt egy n,;. olclövetü ismétlő pisztoly j társaim csak a turista késsel, a baltavai és a katonai ásóval védekezhettek. A völgybe azért is igyekeztünk,mert ott tömöttebb, az alsó rétegekben tapadó havat remélhettünk. Hósánc építésére alkalmasabb volt, mint a gerincen végig seprő laza porszerü hó. Amint leértünk a völgybe, a méty hóban rögtön széles gödröt ástunk és tapostunk magunknak. Majd silécekkel körül bástyáztuk magunkat. Meggyujtottuk turista lámpásainkat és kiakasztottuk a silécekre. A sátorlapokat sietve átfüztük az álló silécekre, úgy hogy egy kis mellvédet alkottak, majd előkerültek a turista késeké a katonai ásó és a balta. Én meg ismétlő pisztollyal vártam a támadást. Alig, hogy elkészültünk, már a közelünkben settenkedtek a farkasok.lehetett hat, vagy hét darab. A lejtő fái között bujkáltak és kémlelődtek. Mintha a támadás előtti haditervet eszelték volna ki. Meghökkentették őket az égő lámpások és fülsiketítő sípolásunk. Azt reméltük, hogy a zaj majd elkergeti őket. De nem mozdultak. Nagyon éhesek lehettek. A mi kis váracsunkat bámulták.Ez a tartózkodó viselkedésük azonban nem tartott sokáig. Hirtelen kirohantak az erdőből és felénk tartottak. Elöl egy hatalmas him farkas vágtatott, mintha az lett volna a vezérük. Tiz lépés távolságról, két kézre fogott pisztollyal céloztam és az eldördülő lövés a farkas lapockája közé talált. Az állat fájdalmában felüvöltött és magasra ugrott, majd a hátéra esett. A fogait csattogtatta és felénk akart rohanni, de nem birt. Az utána rohanó farkasok átbuktak rajta. Egész gomolyag keletkezett. Ezt a pillanatot kihasználva, ismét lőttem és egy másikat is megsebeztem. A kiömlő vérszag mintha megrészegitette a csordát. Sebesült társaiknak estek és marcangolni kezdték a fájdalomtól üvöltözőket. Az egyik farkas azonban mégis elérte a mi sáncunkat és közénk akart ugrani . Egyik társam az utolsó pillana tban a katonaáséval szétvágta az orrát, úgyhogy súlyos sebével meghátrált.Belélőttem még egy golyót és ez leteritette. A sebesülteket marcangoló többi farkas közé lőttem még egy pár golyót, de izgatottságomban nem jól találtam, mert a még sebesuletlen négy farkas gyáván elfutott. Otthagyva a csatatéren súlyosan sebesült vonagló társaikat. A támadást visszavertük, de azért ébren ügyelnünk kellett,nehogy a közeli erdőben bujkáló és mindig felénk sandító bestiák ismét megtámadjanak.Kézenfekvő volt az a feltevés,hogy az éj folyamán a környék többi farkasa is összeverődhetik és akkor bajosan kerülhettük volna el szörnyű vesztünket. Egész éjjel ébren voltunk. Dem« ztő hideg volt, majd lefagyott kezünk, lábunk. Folyton főztük a teát és közbe ettünk, nehogy erőnk ellankadjon. A lámpákban égő gyertyák rohamosan kezdtek fogyni. Ezért csak egyet hagytunk égve, nehogy teljes sötétségben észrevétlenül ránk rohanjanak. Őrhelyeinken állandóan résen állva a terepet kémleltük. Sötét volt az éjszaka, de azért a hó csillogása mégis adott némi tájékozódást. A farkasokegész éjjel körülöttünk settenkedtek s különösen elesett társaik holt tetemét szerették volna megkaparintani.Ha valamelyik túlságosan közel merészkedett, lövéssel riasztottam el. Ez az éjszaka igen megviselte idegeinket. Két napja nem aludtunkT A- lig bírtuk nyitva tartani minduntalan lecsukódó szemeinket. Ha elnyom az álom, végünk van, azt mindegyikünk tudta. Egymást biztattuk és tartottuk ébren. Vagy megfagyunk, vagy pedig a farkasok prédája leszünk. A szakadatlan izgalom elcsigázta erőinket, de azért hősiesen kitartottunk. Türelmetlenül vártuk a reggelt, mert jogosan remélhettük, hogy a farkasok a közelünkből el fognak takarodni. A reggel nehezen világosodott meg. Örömmel állapítottuk meg, hogy a farkasok elvonultak. Messze ugyan nem lehettek, de támadni nem.mertek. A világosság gyávává tette őket. Megvártuk mig teljesen megvirradt, és nyugodtan megreggeliztünk,azután öszszeszedtük holmijainkat. Fölkötöttük a léceket és megszemléltük a csatateret. Mind a három farkas megfagyva,dermedten feküdt előttünk. Gyönyörű három példány volt. A gereznájukat kár volt ugyan ott hagyni, de újabb terhet nem cipelhettünk. Az erdő felé vérnyomok vezettek, jeléül annak, hogy egyik golyóm talalt. Nagy ut állt még előttünk, sietni kellett, hogy az est beállta előtt Kőrösmezőre juthassunk. Holtfáradtan ültünk vonatra és örültünk, hogy vállalkozásunk baj nélkül, jól végződött. 11
