Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-06-01 / 6. szám
Szent Anna tava Mint nagy tál fenekén a viz, pihen Szent.Anna-tava égbe nyúló hegyek aljában. Köröskörül fenyvesek koszoruzta hegyek. Járjatok be minden földet, s szebb képet ennél nem találtok. Ugyan, ki gondolná, hogy ennek a gyönyörűséges tónak a helyén egykor, reges-régen, hegyóriás állót,s e hegyóriás tetején buszke vár, amely kevélyen nézett le a csiki meg a háromszéki havasokra. De nem egymaga kevélykedett e vár Csik és Háromszék felett: átéli énben, egyórányira a ként lehelő, fojtószagu Büdösbarlang felett is vár állott. Hej, de régen lehetett ez! Nyoma sincs most e várnak. No, de az emléke, szomorú emléke mind a kettőnek megmaradt. Két testvér lakott a két várban, mind a kettő kevély, gőgös, szertelen. Szivükben senki iránt nem lakozott szeretet. Egymást sem szerették. Mindig vetélkedtek, dicsekedtek: kinek van többje. Mind a két vár pincéjében kádakban, hordókban élire verve állt a tenger arany, ezüst és mindenféle drágaság. Történt egyszer, hogy honnátlionnét nem, elég az, hogy messze földről a büdösi vár urahoz egy nagy ur jött látogatóba. Hatlovas hintón jött. Na, ilyen hintót, ilyen hat lovat még a büaösi vár ura sem látott. Szinarany volt annak a hintónak kereke, tengelye, rudja, minden porcikája:; arannyal,'ezüsttel, gyémánttal volt kiverve a lovak szerszáma, s hej! a lovak a sárkánynál is tüzesebbek voltak.Bizonyos, hogy égő parázzsal abrakolták őket.Hiszen nem is bolt többet nyugalma a büdösi vár urának, amint meglátta ezt a hintót meg a hat lovat. Mindjárt rászegődött a vendégre, egész nap "erdőit rajta":/erőszakoskodott/ adja el neki azt a hat lovat hintóstól, szerszámostól.- Nem eladó - mondta a vendég.- Adok érte hat kád aranyat.- Nem eladó!- Ráadásul a torjai uradalmat.- Nem eladó!- Megállj - gondolta magában- enyém lesz az, ha addig élek is. Mit gondolt, mit nem, nagy vendégséget csapott; folyt a bor, mint az Olt vize, s amikor a vendég virágos kedvre derült, a büdösi vár ura kockajátékot vett elő. Arra számitott, hogy majd kockán elnyeri a lovakat is. a szerszámokat is, a hintót is. Hát jól számitott, mert hozzászegődött a szerencse. Elnyerte a vendégnek minden pénzét s tetejébe a hat lovat mindenestől. Alig várta, hogy elbúcsúzzon a vendég, első dolga volt, hogy a testvérét meglátogassa. Csak úgy' repesett a szive az örömtől, amikor eléállott a 10 hatlovas hintó. Hej, de megirigyli ezt maid a testvére! Lehet aranya, ezüstje több, mint ő neki, de ilyen hatlovas hintája nincsen! Éppen a vár pitvarában üldögélt a testver, amikor a büdösi vár ura bevágtatott a hatlovas hintón.Szeme-szája elállt a csodálkozástól.- No, öcsém - kiáltott diadalmasan - van-e ilyen hat lovad?- Ilyen nincs - mondta az öcs - de lesz különb, sokkal különb ennél!- De már azt szeretném látni!- Bizony, ha szeretnéd, huszonnégy óra sem telik belé, meglátodl Nagyot kacagott a büdösi vár ura, akkorát, hogy zengett-zugott belé az erdő.- Ennél különb? Hát én meg azt mondom, hogy legyen tied minden váram, minden földem, na ennél különb hat lóval jössz hozzám!- Nem is hattal, hanem tizenkettővel! A büdösi vár ura fel sem ment az öccséhez. Csak meg akarta mutatni a lovait, hadd lepje el az öccsét a sárga epe; azzal megfordult s elvágtatott mint a sebes szél, még annál is sebesebben. Hej, tűnődött, egész nap tűnődött az occs,hogy honnet szerezzen különb tizenkét lovat! De hiába tűnődött hiába törte a fejét, nem tudta elgondolni, hogy hol találna nagyhirtelen hat lovat,, különbet; nem is hatot, de tizenkettőt. Keservesen megbánta ahirtelenkedését. Gondolt ide, gondolt oda, s egyszerre csak mit gondol? Rettentő gondolat villant meg a fejében. Az volt az ő gondolatja, hogy várába hozatja a vidék legszebb tizenkét leányát. hintóba fogatja őket, s úgy megy a bátyjához. Mindjárt összeparancsolta a jobbagyait, küldte őket mindenfelé, ki ahol a legszebb leányt tudja, hozza ide. Egy fél nap sem telt belé,jöttek a jobbágyok s velük a leányok. Százan is voltak, egyik szebb a másiknál, de-
