Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-06-01 / 6. szám
Édesapám az élet hőse Nézem Isten gondolatát a világrendbe beleépítve, nézem az emberi közösség Ítéletét, nézem a nemzet érdekét, és megállapítom, hogy a férfiideáLma a honpolgár és édesapa. , , , , ,,, Igaz, hogy névtelen, igaz, hogy szürke; kopott a ruhaja, gondoktól barázdált az arca, fáradt, amikor este megjön a munkából...De a selyembe, bársonyba öltöző gyémántoktól csillogó mesebeli herceg, aki hat táltosvonta aranyhintón érkezik, csak mesemondó éjszakákon a Képzeletország hőse volt; csak gyermekek álmodtak róla olykor és álmukban drágaköves forgót kaptak tőle ajándékba... A hóditóan elegáns szerelmes gavallér, az ellenállhatatlan amoroso csak limonádé- és szirup-romantikávaltelitett mozidrámákban olvasztja viasszá kis csacsi bakfisok szivét... Az ápoltkezű, nemesszivü etikett-cowboy vagy gangster pedig, akiről utólag kiderül, hogy álruhás milliomos-fiu, szintén csak mesealak,, aki a ponyvaregényből vagy a filmszalagról ki nem léphet az életbe. Ezek nem hősök, csak mesebabuk. Hős az a kisfizetéses tisztviselőt aki havonta egyszer elviszi hattagú családját a moziba, hogy romantikus élményt nyújtson a gyerekeknek, vagy a szegény munkás, aki 26-án kalandos mesekönyvet vesz a születésnapját ünneplő kisfiának. Az élet hőse az édesapa, akit nem riaszt szegénység, jövő reménytelensége. Napról-napra, évről-évre dolgozik a családjáért, nincs magánélete, nincs pihenese, nincs szórakozása, hiszen minden a családé. A gondjai évről-évre nőnek, de megsokasodnak az örömei is. Hivatása vonalán emberfölöttit nyújt és ezzel értékes, munkás sejtje a nemzetének, amely ezekben a becsületes millió névtelenben él és erősödik. ... ... Hűséges szolgája Istennek, akinek örök világtervében ezek az igazi emberideál megvalósítói. Ezeknek mondja az evangéliumi Ur a nagy,szolgálat végén: "Jól van, derék és hü,szolgám; mivelhogy a kevésben hü voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe!" Dr.K.J. Édesapám Büszke vagyok édesapámra! Nem gazdag ember, autója nincs, sem bankbetétje, birtoka. Ruhája foltos, cipője foltos, Kopott veréb a szürke porban... ügyetlen kincse: kis családja, két udvari,, sötét szobában hét egészséges gyermeke: három kislánya, négy fia! Az én apám a teremtő Erő, s anyám az Isten szántóföldje: belé veti az embermagokat... Belőlük zsendül az un magyar élet, belőlük indul a jövő! Büszke vagyok édesapámra! Nem "méltoságos", nem nagy ur. Újság nem irt még róla cikket; nem szalutál a sarki rendőr, ha villamoson arra visz útja... De két kezében ég a munka! De műhelyében zeng a dal: "Xipi-kopi" a munkadal... Milliók között szürke-egy. De munkájukból él a nemzet! ük hordozzák a történelmet: apám, s a többi robot-ember, nevtelen magyar dolgozók! Büszek vagyok édesapámra! Nem sárkánytverő meselovag, nem hadvezér, nem csodahős. De ha feltör a vérzivatar, az ellenség jön a határon, leteszi csendben a kalapácsot, megcsókolja édesanyámat s felszáll a harcikocsira. Mig sokan itthon dőzsölnek, lopnak, vér adóján meggazdagodnak, , ó harcol, szenved könnyben, vérben családért, asszonyért, gyermekért, magyar hazáért, nemzetért, ezeréves becsületért, uj-ezeréves életért: az én apám, az álmok hőse, névtelen magyar katona! Büszke vagyok édesapámra! Nincs rajta semmi nagyszerű: csak egy a millió magyarból, csak olyan ő is, mint a többi... Gyerekszemekkel felnézek reá, Számomra ő az ideál! Ha este imára kulcsolom kezem, mindennap arra kérem Istenem: ha felnövök majd férfivá, olyan lehessek én is, mint apám: gazdagnál, urnái, hősnél igazabb: emberebb ember, magyarabb magyar! 4
