Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-02-01 / 2. szám

Á morvamezei csata

1278 tavaszán német követek érkeztek Buda városába IV. /Kun/ László királyhoz. Habsburg! Rudolf császár szövetkezés! ajánlatát hozták Lászlóhoz, Ottokár cseh király ellen. A magyar uralkodó szivesen fogadta Rudolf császár szövetségét, mert a cseh király ádáz ellensége volt a magyar királyságnak már évek hosszú sora óta: ahol és amikor csak tehette, tengelyt akasztott a Kárpátok medencéjében élő szomszédaival.

Az ország éppen hogy kiheverte a tatárjárás pusztítását, amikor Ottokár fenekedni kezdett a magyarokra. Í26oban bekebelezte Ausztriát s szemet vetett-az akkor magyar birtok - Stájerországra is. IV. Béla azonnal hadra kerekedett, hogy megakadályozza a hódítást. Kroissenbrunn közelében csapott össze a két sereg. A magyarok és az időközben visszatelepedett kunok lovassága váratlan támadással raj taütö tt Ottokár utóhadán, messze megelőzve aMorva folyón éppen átkelőiéiben lévő magyar derékhadat. Ottokár erre minden iegyverbiró emberével a viaskodókra rontott. A nehéz páncélos lovasság támadása megingatta a könnyű fegyverzetű hazai lovascsapatokat. Meghátráltak.pánikot keltve az időközben átkelt dandárok között. A hátrálás indoktalanul fejetlen futássá fajult, a visszaözönlők tömege megakadályozta a még tularton tanyázó seregzöm átlábolását. éla király tehetetlenül volt kénytelen végignézni a félig megnyertnek tetsző csata elvesztését.

Ottokár a csata után nyomban betört Magyarországra, de mielőtt Pozsonyt elfoglalhatta volna, IV.Béla súlyos áldozatok árán megkötötte vele a békét. A balszerencsés hadjáratot követően tizenöt esztendeig nem került újabb kenyértörésre a dolog. 127o-ben azután Béla király utóda, V. istván kénytelen volt kardiát kivonni hüvelyéből. A telhetetlen Ottokár ezúttal a

Felvidéket szerette volna bekebelezni. Mihamar elfoglalta a Pozsony és Nyitra vára között elterülő vidéket és ' hírszerzői a Garamig száguldoztak. A mafyar sereg közeledtére Pozsonynál átélt a Dunán.

Mosonig nyomult előre, itt taktikából hátrahuzódott s hirtelen visszafordulva, rácsapott a sarkában nyomuló magyar seregrészre és támadó lendületével átiramlott István védelmi vonalán, a Rábca folyón is. De váratlanul hátat fordított Ottokárnak a hadiszerencse.

Csák Péter vad rohammal szerteüzte a cseh-német csapatokat, mire István elrendelte az általános támadást s Mosonnál megverte az újból ütközetbe bocsátkozó ellenséget. Ottokár ekkor sietve kihúzódott Magyarországról.

IV. László tehat a harmadik magyar országur volt, akinek gondot okozott Ottokár. 1278 augusztus hatodikén Kun László hada átkelt a Dunán és Pozsony alatt tábort ütött. Időközben Rudolf is felkerekedett alig 2ooo főnyi katonasággal. A német-római birodalom fejedelmei az utolsó pillanatban cserben hagyták és nem küldótték el erősítésére az Ígért segélycsapatokat.

László és Rudolf egyesült hadai augusztus 26.-án találkoztak Ottokárral. Reggel 9 óra tájt László parancsára a kunok egetverő hujjogással nekilódultak a mozdulatlankoaó cseh seregnek és nyilzáport bocsátottak rájuk. Mihelyt kilőtték vesszeiket,szétrebbentek, hogy helyet adjanak a rohamra dübörgő első harci rendnek.A fehérkereszt jelvényes csapatok harsány csaíakiáltassal rontottak a zöldkereszttel ékiteit pajzsu csehekre. A talpig vasba öltözött lovagok között elszánt kézitusa keletkezett. Csák Mátét kitaszították a nyeregből és ha az oldalán küzdő lovag, Péterfia Dénes fel nem rántja a földről, hát halálát leli az összetorlódott lótömeg patái alatt. A

i

5