Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
tak és vannak megelégedett szegények, voltak és vannak boldogtalan gazdagok. „Több boldog arcot láttam — írja Sagrave könyvében — a kínai kulik közt, gyilkos hőségben, napi 7 centért robotolva mint a Fifty Avennue márványterraszain“. Az életet nem szabad összetéveszteni a megélhetéssel, a boldogulást a boldogsággal... Az élet több a megélhetésnél... az élet valami sokkal nagyobb!... Szegény vagy? — éppen 1800 millió testvéred van ilyen! ... Szegény vagy? — az volt Polion Romulus, a kertész is, aki 160 évig élt és borbamártott kenyér volt egyetlen eledele. Szegény volt Marie Priou is, aki 158 évig élt... és kecske tején élt... Hány ember van, akinek se háza, se vagyona, se bankbetét je nincs, de megvan minden joga, hogy büszke fejjel állhasson meg azok előtt, akiknek házuk is, vagyonuk is, bankbetétjük is van. Azt nem mindenki mondhatja el magáról: első akarok lenni a gazdagok között, de azt mindenki elmondhatja: első akarok lenni a becsületesek között! Mondjuk el, amit Devigny a sírjára vésetett: Ember voltam — s ki lehetne ennél több? ... Mindig lesznek Golgoták! Az emberek ma nagyon íinneptelennek, csillagtalannak, sötétnek érzik az életet. Úgylátszik, mintha közülünk mindenki többet vállalt volna magára, mint amennyit elbír. Tény az. hogy van vérnélküli vértanúság is... Élőket is lehet gyászolni. Nincs ember, aki életét egyszer-kétszer ne érezte volna szétzúzva. Akinek napjai között ne volnának fekete napok, amelyeket szeretne élete lanjai közül kitörölni. Mindenkinek megvan a maga sóhaja, panasza. Ki ne járt volna közülünk a szenvedések országúján, amelyen a szív oly könnyen elfárad? 10
