Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-12-01 / 12. szám
TÁBORI ÉLMÉNYEK Végre vonaton ülünk, s robogunk a cél fele, az annyira áhítozott Bodensee-i cserkésztáborba. München! Kimegyünk a Stachusig. Van időnk - várni kell a csatlakozásra. A "tagok" élvezik a pályaudvar előtti mozgólépcső örömeit, fel és le utazgatnak, s ezzel akadályozzák ugyan a forgalmat,de mindenki mosolyogva nézi a zöldnyakkendős sereg mulatságát! Lindau.Hajóra széliünk.Az ut kellemes és hosszú volt.A sirályok is elkísértek egy darabon.Az etetnivaló elfogyott és amikor már csak papirgalacsinokat, narancs és almahéjakat dobáltunk feléjük, undorral visszafordultak. Kisebb tolongás,lébtiprás stb. után Meersburgban sikeresen kiszálltunk. A természet örömkönnyeket hullatott. Ez azonban csak egy kis tréning volt az elkövetkezendő tropikus esőhöz. A sátrak márvártak bennünket,hála a 9- es csapat bajtársiasságának. Már az első éjszaka rekord-döntés történt Ugyanis eddig azt hittük, hogy Zoltán bá’ a hortyogas cserkészvüágbajnoka, de egyhangúan meg kellett változtatni abbéli véleményünket,mert R. Gábor bá’ úgy a mély mint a magas hangokban túlszárnyalta. Annyira hogy a mellettünk táborozok még az éjszaka folyamán sátort bontottak és messzebb vidékre költöztek. Gábor bá’sátrát másnap a tábor szélén vertük fel, igy aztán idegenek nem mertek ott letelepedni, mert rádió és telefon nélkül is villámgyorsan hire ment az uj hortyogási rekordnak. Az evésen kivül a fürdést szerettük a legjobban. Csak légy, bögöly és szúnyog ne lett volna.Megpróbáltuk irtani őket, de itt is rájöttünk, hogy hiába minden. A piros fertőtlenitőszerrel kenegettük be egymást s egy-egy fiirdés után a csapat minden tággá gyönyörűen tetoválva vonult be a táborba. Egy német cserkészcsapat is letelepedett velünk szemben.Már első nap meglátogattak bennünket. Ettől kezdve közös tábortüzet rendeztünk és sok kedves emlékkel gyarapodtunk. Táborunk élete lassan a szokott mederbe terelődött. Taszi és Kurt három kis kakukfiókát talált az erdőben. A három kis madár szépen fejlődött, egy azonban "ellógott". A második is rövidesen kimúlt. A harmpdik azonban a tábor kedvene lett. Ha odakiáltottünk neki: Hanzi, azonnal édes csipogással válaszolt, s ha megközelítettük, szárnyaival verdesett, s csőrét kitátva, várta a jó falatokat. Egy reggel azonban Taszi szomorú arccal jelentette, hogy Hanzi is itt hagyott bennünket. Kurt felásta az előzőleg kimúlt testvérke sirját és oda fektettük melléje Hanzit is. Ezután a Csumpi nevű kiskutya felé terelődött szeretetünk, "aki"eddig általában igen barátságtalanul viselkedett velünk szemben. Később lassan megszokott bennünket, s csak az idegeneket ugatta meg, akik a tábort körülvevő kötélhez közeledtek.A svájci 26-osok sátrában aludt, de kitiltották őkéimét, mert ha az éjjeli őrséget onnan kaptuk,a felváltásnál nem lehetett bemenni, annyira acsarkodóit ránk. A svojciek vigan aludtak tovább,őket nem zavarta a kiskutyanagy hangja. "Egyesek" és a kétkedők szerint csak azért vitték be a sátorba, hogy ne merjük őket felkelteni. SS S — SS Legszebb az utolsó tábortűz volt. Mindenki beszámolt: mit látott, J tapasztalt a táborozáson.A legkedvesebb öszszefoglalót Curi mondta el. Elmesélte élményeit, majd igy fejezte be beszámolóját:.."minden szép volt, csak én voltam rossz.í." A lesütött szemmel tett vallomása után igaz cserkésztestvéri szeretet sugárzott feléje... Zoltán bá’szavai törték meg a beállott csendet:"Curikám, ebben a peroben lettél igazán cserkész." = 3 — SS Sajnos, ennek a tábornak is az lett a vége, hogy haza kellett menni. Az uton,hazafelé, semmi baj nem volt. Csak Zoltán bá’ fogadta meg, hogy ezentúl vasbakancsban fog jönni táborozni. A- zon tapódtunk az egész utón, úgy, hogy " közlekedési " rendőrt kellett beszervezni. Mire Regensburgba értünk a cipőnek se szine, se formája nem volt. Minden szép volt, jó volt, csak a 26 nap volt kevés, amely idő alatt oly sok maradandó emlekkel gazdagítottuk a feledhetetlen cserkészélményeinket. Végül arra kértük Peti bá’-t, hogy legközelebb legalább egy évig tartó táborozást rendezzen, de már otthon,szép magyabopszÁgban. z.bá.
