Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-12-01 / 12. szám
kezét, ki az izgalomtól rekedtes hangon suttogta:- Most,... most történni kell valaminek! ... A sötétség néhány pillanatramégmélyehb, még áthatolhatatlanább lett, s a dermedt hallgatásban csak a harangok zúgása hallatszott. Az erdő mélyén hirtelen egy fénylő pont jelent meg... Az erdő megtelt mozgással, hangokkal. Mintegy parancsszóra, csilingelős, kacagás,suttogás tört fel a fák közül... A fiuk csodálkozva láttáik,hogy ezüst ruhás angyalok, kis manók és tündérek sürögnek, forognak körös-körül.. A tisztáson aranyszánkó állt, sa szorgos kezek zsákokat, ajándékokat raktak fel.- Ott! - mutatott Pisti az egyik fa felé - ott áll a Mikulás!... A fehérszakállu apó előtt egy angyalka állt, s kezében nagy köteg levelet tartott... A Mikulás sorban olvasta azokat s aztán kiadta a parancsot a sürgölődő angyalkáknak, manóknak, mit tegyenek a zsákokba... A Mikulás most ismét egy levelet vett a kezébe. Pisti hallotta, hogy az ő nevét emliti. Izgatottan emelkedett fel, s várta mit mond a Mikulás? Ő azonban állt, s forgatta a levelet...- Nem értem ezt a Pistit, két levél is van tőle... Az egyik neki szól. villanyvonat, könyvek, katonák...tár— sasjáték a másik. Hát most mit csináljunk? Itt olyan valakiről van szó,akit eddig nem is ismertünk... s nem is számítottunk rá..- Ugye, mondtam - suttogta szomorúan a fiú - nem is tud rólam a Mikulás. ..- Várj! intette csendre Pisti és tovább fülelt.- Semmi felesleges ajándékunknálcs - csóválta fejét Apó és az angyalkák szomorúan állták körül. - így nem hiszem, hogy az idén tudnánk neki valamit adni... Pisti látta, hogy társa szomorúan hajtja le fejét. Hirtelen merész ötlete támadt. Előbujt rejtekéből és odalépett a csodálkozó Mikulás elé.- Hát te, hogy kerülsz ide?- Én...én... - mondta zavartanHsti - itt voltam és hallottam,hogy annak a fiúnak nem jut ajándék és én szeretném kérni a Mikulás bácsit,hogy adjon neki mégis,... mert ő még sohasem kapott ajándékot. .A Mikulás megcsóválta fejét...- Hát ez nagyon szomorú... de félek^ nem lehet segiteni. Már nagyon is késő van. Indulnunk kell...Mindent kiosztottunk már... Azaz, hopp! Egy lehetőség mégis van! Feltéve, hogy beleegyezel?... A te részedből adunk neki.- Hát... - szólalt meg némi gondolkozás után, vontatottan, Pisti -inkább igy, mint sehogy... De mit? A villanyvonatot, vagy a katonákat?... Hát, jó, Mikulás bácsi! tessék adni az enyembőí valamit... a felét! Nekem úgyis van már játékom - legyintett, de magában kissé elszorult a szive. De aztán barátja bánatos arca villant eléje, valami meleg öröm járta át - Hogy fog örülni,milyen boldog lesz! - Igen adja oda Mikulásapó!- Rendben vaij - szólt a Mikulás apó titkolt mosollyal.- Most indulunk. Ti pedig menjetek haza. A számtalpak alatt megcsikordult a hó s lassan újra sötétbe borult az erdő. A fiuk némán lépegettek a magas hóban. Boldog volt mind a kettő...Otthon aggódva fogadták Pistit.- Hát te merre jártál? És ki ez a kisfiú? - kérdezte édesanyja. -Már mindenütt kerestünk...- Édesanyám! Láttam a Mikulást..az angyalokat... Oly szép volt... Azt szeretném - folytatta - hogy a... a...- Jancsi - szólalt meg a másik félénken.- ... ha a Jancsi is velem marad -hatna- Ez a kívánságod teljesülhet-mctdták a szülei mosolyogva - s most jöjjetek, mert már kész a vacsora. Ropogott a tűz a kandallóban,s fenyőillat töltötte be a szobát.. Arany szinü tea csillogott a csészékben... a tejszínhab és sütemény halmozódott a tálakon. Jancsi alig tudott enni a csodálkozástól. S mikor bevonultak a nafjy hallba, a kandalló párkányán ott voltak a tömött harisnyák és az asztal székis tele volt ajándékokkal.Minden volt ott. Boldogságtól ragyogó szemmel olvasgatták a kis cédulákon: Pisti- Jancsi - Pisti - Jancsi.S Pisti harisnyájában egy kis cédula is fe^küdt. Csak pár sor állt rajta: "Aki ad,az többszörösen kap... Ez a jutalmad. A Mikulás." MIKULÁS... Nagyszakállu Mikulás, Gyerekek barátja. Csörgő diót, mogyorót Rejteget a zsákja. Amerre jár reggelig, Kiscipőcske megtelik. Megtölti a Mikulás, Ha üresen látja. 11
