Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-12-01 / 12. szám
Pisti megállt a lépcsőn s lepillantott a hallba... A kandallóban pirosán fénylett a tűz, a szobát a gyanta és fenyő illata töltötte be. Valami kis feszültséget érzett, átjárta a mikuláseste meleg hangulata, s tervének izgalma csiklandósan futkarozott át rajta... Mikor megállapította, hogy senki sincs a közelben, óvatosan leosont, és felvette kabátját... Mégegy pillantást vetett a barátságos szobára, aztán kisurrant az ajtón. Fagyos levegő csapott arcába. Az izgalom azonban melegítette... Megerősítette elhatározását, hogy ma este mindenképpen meglesi a Mikulásapót. Sötét volt, de itt is,ott is csillantak fel fények az ablakokban, és a kisurranó fények titokzatos fcamäst szőttek az utca fehér hótakaróján. Lassan indult el a tél birodalmában, s vágyakozva gondolt arra,hogy milyen jó lesz nemsokára örülni az ajándékoknak. De mielőtt ez bekövetkezne, __ látni akarja a Miku---------------- lásapót,a rénszarvasokat, a repülő szánt... mindazt, amiről olyan szépeket mesélnek a felnőttek, olyan csodálatosakat olvasott... Hirtelen megtorpant... Az egyik ház falánál egy kis árnyékot látott meghúzódni... Ahogy közelebb lépett, egy hozzá hasonló fiút látott, aki hatéval a falnak támaszkodva, kerekre nyitott szemekkel nézte a szembenlévő ház fénylő ablakát... A másik is észre vette,s pár pillanatig szótlanul nézték egymást. A fiú nagyon szegényesen volt öltözve, ruhája kopott és szakadt, s kabátja sem volt... Nyakán egy óriási sál csavarodott, szinte eltűnt benne a feje...- Te is a Mikulást akarod meglesni? - szólította meg Pisti.- A Mikulást? - emiLte feljebb a fejét a másik. Igen, talán azt...- Én úgy hallottam, hogy amikor a harangok megszólalnak, akkor suhannak el a házak felett... de - állt meghirtelen - mondd, nem fázol igykabát nélkül?- Nem tudom - vonta meg vállát - lehet, hogy fázom, de most nem gondolok rá...- Kabátot kellene venned... A másik nem felelt.- Biztos te is úgy szöktél él otthonról, mint én...- Én nem szöktem el, mert nincs otthonom.- Nincs?! - nézett rá értelmetlenül Pisti - Hát akkor hova hozza neked a Mikulás az ajándékokat?- Nekem nem szokott ajándékothozni... azt hiszem nem is ismer.- Hát az nem lehet, hiszen az nem lenne igazságos. Pedi£ biztosan te is kérnél tőle mindenfélét...- Kérnék...- Látod, annál inkább meg kell lesnünk őt. Megmondjuk, hogy neked is hozzon... Megvan! A mi kandallónkon úgyis van még hely, odateszünk még egy harisnyát és levelet Írunk, hogy neked is oda vigye az ajándékot. A másiknak öröm csillant a szemében.- Megteszed... tényleg megteszed? S akkor en is kapok ajándékot...- Hát persze, ez semmi - legyintett Pisti - mingárt haza is szaladok. Te meg várj meg itt. Jó? Az bólintott és hosszan nézett a távozó után... Pisti hamar fordult,- Megtörtént! Észre sem vettek.. De mit gondolsz, hol láthatnánk meg a Mikulást legjobban?- Nekem mesélték egyszer - mondta elgondolkodva a fiú - hogy az erdőben ilyenkor csodálatos dolgok történnek, de nem láthatja meg mindenki. És nem is mertem volna egyedül az erdőbemenni • • •- Én nem félek - jelentette kiPLsti - gyerünk! S gyors léptekkel neki vágtak az útnak. Az erdő homályos volt, a hatalmas fák, mint barna oszlopok égbeszökő árnyai, tornyosultak körülöttüks csendes volt minden... Botorkálva, tapo - gatóztak beljebb... Végül is egy tisztásnál megállapodtak...- Hát eddig semmi különös - állapította meg Pisti.- Ne menjünk tovább - szólt a fiú, i^en sötét van.Ha valami történik meglátjuk innen is.. Letelepedtek egy kidőlt fatörzsre és vártak... + A távolból felcsendültek a harangok... Pisti megszorította kisbarátja 10 Pisti Mikulást vár
