Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-12-01 / 12. szám
Betlehemi fiú: Kit kerestek idegenek? Mert Ő igaz Isten fia, Tán Jézust, ki ma született? Ő a királyok Királya! Gáspár: Ő lesz az, ki után járunk s kinek arany ékszert hoztunk. Menyhért: Tömjén földem ritkasága, hódolatul tán fogadja. Boldizsár:Mirrhával járulok elé, jó szivvel miért ne venné? Bethlehemi fiú: Ti agg bölcsek,jó helyt jártok, ...Hej,még csúfabb lesz halála. Itt van a ti nagy Királytok. Hallgassátok bölcsek, ifjak, Itt született zsellér módra... az imént volt álmaimat! /: Ez alatt a pásztorok is kijönnek és mindnyájan csoportba tömörülve köréje állnak. A betlehemi fiú átszellemülve folytatja. :/ Tanítványa elárulja, zsoldos had őt meghurcolja. A nép halálát kivánja, "Feszitsd meg őt!" kiáltozza... Bérenc hóhér megvesszőzi, fejét kinkoszoruval övezi, Hátát, arcát végig sebzi; a vad népség kéjjel nézi... Súlyos kereszt gyönge vállán, vérizzadság szent homlokán, Euháit levetkeztetik, minden tagját kifeszitik. Kezét, lábát általütik, a keresztre igy feszitik. Két lator közt függ, mint gyilkos, Ő, a végtelen jóságos! A tömeg, hogy szomját oltsa, ecetes ronggyal kínálja; Ég megrendül, föld megindul, a nap fénye elhalványul, Állat, növény remeg, reszket, gúnnyal csak az ember nevet! Halálának hitelt nem ád, mellébe döfi lándzsáját... Lopva kell őt sirba tenni s nem lehet sirjárnál sirni. Zsoldos őrzi hült tetemét; igaz Isten ember-testét... /iTermészetes hangon:/ Föl pásztorok, bölcsek, ifjak! Imádjátok a Kisdedet, Ottbenn a Megváltó szunnyad! Ki érettünk él,hal,szen-Pásztorok, bölcsek: Imádjuk hát a Kisdedet, Ki mennyei békét hirdet. ved!. Glória, glória!! In excelsis Deo!! Angyalok: Et in terra pax hominibus!! Mindannyian: Hozsanna, hozsanna, Alleluja!!! Folyt.a 6. oldalról, sapkával , felszabadultan: KÉSZÍTSETEK KÖNYVJELZŐT! Békesség földön az embernek! Békesség földen az embernek! Az angyali seregek Vígan így énekelnek: Békesség! Békesságíaz embernek! A rokonok nem értik az ének szövegét, csak sejtik, mert látják arcunkon az áhitat és a beke sugárzó melegét. Egy oroszul tudó magyar magyarázni próbál:- Ma karácsony este van... Fejüket csóválják.- Megszületett az Isten Fia, aki megváltja a világot... Mosolyognak... Hiába magyarázunk. Inkább megfogjuk újra egymás’kezét és a ragyogó tiszta magasságok felé tekintünk. Ehheí a mozdulathoz nem kell tolmács, megértik úgyis és hálás szemekkel néznek reánkl majd fátyolosán bámulják a kicsi fát. Csend van. A fegyverzaj elnémult. A lángok elfáradtak a nagy tombolásban. A gyertyák fénye és a csillagok összemosolyognak, mint megértő cinkostársak Mi meg szorítjuk, egyre szoritjuk összekulcsolt kezeinket,’mintha sohasem akarnánk eleresztem... mert egymásra találtunk karácsony éjtszakáian. ü. J. Kevés fáradsággal és egy kis ügyességgel Ízléses, csinos könyvjelzőket készíthetünk ajándékképpen vagy akár szerény áron árusitva az őrsi pénztár vagy valami pompás karácsonyi jótett javára... Fontos, hogy amit csinálunk, igazán jó munka legyen! Erős, finom rajzpapirra cimert, jelvényt, őrsi állatot, stb. festünk./Ország-, városi, __ családi,stb. cimer/ Ezt ollóval szénen kivágjuk és ráragasztjuk egy megfelelő szinü szalagra. /Legszebb, ha a szalagot két cimer közé ragasztrajztól függ. Hossza kb. 25-35 cm, szélessége kb. 1-1.5 cm. A szalaa^felső végére megfelelő szinü fagyöngyöt huzunk, amit kereskedésben kaphatunk. /Vigyázat!Nem tévesztendő össze a hasonló nevű álősdi növénnyel!/ Máris kész! Próbáljátok meg! juk, mert akkor nincs a könyvjelzőnek "szine" és "fonákja"./ A szalag szine a 9
