Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
tatxa a munkát tovább. így az ablakon keresztül nem tartottam' érdekesnek. Szóltam is Misinek.- Misi, kimegyek apámhoz,megnézem, hogyan halásznak.- Veled megyek én is, kapott az alkalmon. Mindketten felvettük a ködmönünket s kiléptünk a tanyai házból.Először Villámot és Csillagot néztük meg az istállóban, egykedvüen? pokróccal leteritve. - mert az istállóban hideg voltropogtatták az abrakot. Aztán usgye,neki a Berettyónak, ahol apámék dolgoztak. A szénaboglyánál jártmik a tanya alatt, amikor Miá megbok:- Nézd, egy kutya! Balról a nadas felől egy nagy kutya közeledett felénk. Hol megállt - fejet felvetette az ég felé és szaglászott, hol orrával a havat érintve kocogott felénk. - Kóbor kutyának látszott.- Valamelyik tanyáról indíthatta vándorlásra az éhség. Nagyon megsajnáltam szegényt.A nálam lévő piritosbol letörtem egy darabot s eléje dobtam:- Ne kis kutya, ne! Egyél! Már egészen közel volt hozzánk, az eldobott piritós darabokat eszegette a hóról, majd felnézett iám. Bele a szemembe. Szeme úgy csillogott, mint a kiyuló fényű csillag; a nyála pedig olyt a szája mindkét oldalán. Nem tudtam' szememet levenni szeméről. Mintha elvarázsoltak volna, álltam egyhelyben, s néztem a kutyát. Nem! Nem! Mar nem kutya! Tudom, hogy mi, de nem merem még gondolni sem. Csak állok vele szemben, azt éreztem, hogy Miska elfutott mellőlem, de nem láttam. Szemem a pislákoló szemet követte, ami kerülgetett folyton kisebb s sebesebb futásu körökkel. ' Már nem birom tovább érzem. Kiáltani kellene, de csak egyre azt hajtom:- Ne kis kutya, ne! - Ne, kis kutya, ne!- Fussál, erre! - Toportyánféreg ! -Hó - te! Eredj csak! - hömpölyög felém, apám, Gábor bácsi hangja, meg Misi sikoltása.- Ne kis kutya, ne. - ne kis kutya ne - ne kis ... két csattanás félét hallottam, ami lövés lehetett, majd Gábor bácsi hangját, amikor lehúzott rólam valamit, ami ráfeküdt a mellemre s nehézzé tette a lélegzésemet.- Beste toportyánférg-e, még majdnem bajt csinált. Erős dobogásra tértem magamhoz. A- ám szive volt. Az ő ölében ültem, a undába jól betakarva, fejemet odaszoritottam a szivéhez, mely úgy vert!Megmozdulásomra szétnyitóttá a bundát.Fájdalmat rejtő, ijedt szemekkel nézett rám s a hangja mélyebb volt, mint szokott:- Fáj valamid?- Nem! Csak álmos vagyok!- Akkor aludj szépen. Bepakolt a bundába s újból a szivére szorított. Ekkor már hazafelé tartottunk. Villám és Csillag prüszkölve kocogott hazafelé a szürkülő estében. Miska egyedül volt a mellettem lévő bundában. Erősen piszegeti.A bundán, amibe apám bepakolt, egy kis hézag maradt, azon pislogtam ki s kerestem a kigyulladó csillagokat, amig apám szivének dobogása újból álomba nem ringatott. Ekkor már a falu alatt jártunK* K.M. AZ ASZTALI IMÁDSÁG Egy földmives a városba ment. Délben vendéglőben ebédelt. A vendéglős eléje tette a megrendelt ételt. A földmives keresztet vetett magára és elmondta az asztali imádságot. A szomszéd asztalnál jókedvű fiatalemberek ültek. Imádság közben gúnyosan nevették a földmivest.Mikor elvégezte imáját, megkérdezte tőle az egyik fiatalember:- Bácsi, van-e valaki otthon maguknál, aki imádkozás nélkül ebédel?- Hogyne volna, - felelte a földmives. - A disznók nálunk is imádság nélkül rohannak a vályúhoz. A-fiatalemberek fülig pirultak. Többet egy szót sem mertek szólni. TALÁLÓS KÉRDÉS. Ismerek egy tarka házat, Lakik benne szarvas állat. Igen fél a szegény tőled, Szarvát behúzza előled. Bármerre jár, völgyön, hegyen, Házikója vele megyén... Tarka házban szarvas állat, Ügyes vagy, ha kitaláltad] Folytatás a 8. oldalról. ragozni, fokozni, /pl. legeslegnagyobbakat./ A vesztes az, aki kénytelen "befejezni" egy értelmes szót. /pl. remetéV. Nem szabad vezeték-,kereszt-, város- és idegen neveket használni. /Nehézzé teszi a játékot!/.Természetesen nem szabad értelmetlenül egymás méL- lé tenni a betűket, mert a következő megkérdezheti, hogy milyen szót gondoltál, s ha nem tudsz felelni, rossz pontot kapsz. Minden vesztés egy rossz pont. Az ui szót a vesztes kezdi. Győz, akinek legkevesebb pontja van. 13
