Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
Á ttONFOGLALO MAGYAROK NYI1A Leérkezel az alsó nép lakta kérges földre, ott van az én igemre termett erdei fám. Kemény fának hasits keményéből, lágy fának rugékony részéből, á két fát illeszd egybe. Az Obon igémre termett halaim közül a tokfajta halnak szerezd meg hólyagiát, főzd meg tűzön, kétféle fát ragasza össze, kötözd együvé, ilymódon csinálj ijat.".. Igv adja elő a vogul testvérnép világtergmtesi mondája a nyilkészitsét.maga az Oregisten tanitván' fiait a nyilkészitésre. Volt is az isteni intésnek foganatja: vogulok, magyarok, tatárok olyan tökéletessé fejlesztették az ijjké’szitést, hogy - amint minden gyerek tudja - igy imádkoztak a kalandozások korában a nyugati népek: "A magyarok nyilától, ments meg Dram, minket. ' Lássuk hát, hogy hogyan fogott hozzá a honfoglalás kori'magyar anyilkészitéshez, mely mai napig is foglalkoztatja nemcsak a-gyermekek, de a felnőttek fantáziáját is. Hogyisne: amikor a nyugati nepek.ijjaikkalcsak 3oo- 4oo lépésre tudtak lőni, ugyanakkor a magyar iji’al többszáz méterre lehetett pontosan lőni, míg 7-Boo méterre még hatásosan szórt. Aki tudja, mily távolság 800 méter, az ámulatba kell essen őseink teljesítménye láttára. Az ijj elkészítése szakértelmet és rengeteg időt kivánt. Egy jó ijj készítése 5, sőt lo évig is tartott a tökéletes száradás miatt. Ezért nem lehetett nedv/es időben nyilazni, mert a különböző anyagok nem állják a vizet. T.i. az ijj kemény-,puhafából és csontból készült. Körülbelül a következőképpen: rugalmas fából vágtak C alakú görbiiletü, mintegy 13o cm. ágat. Ezt megfelelően megfaragták, közepén vas-14 tagra hagyva, a végeket kihegyezve, a közepére került aztán a merev markolat és a két rugalmas végre szintén merevités került keményfaból, melyeket,valamint az ezeket védő és merevítő csont és szarulemezeket az ijjra és egymásra marhalábszár inas részéből készített réteggel préselték össze. Ez a présben megszáradván, elválaszthatatlanul ragasztotta össze a lemezeket, melyeket a jobb tapadás végett, előzőleg a belső oldalukon késsel recéssé tettek. Egyes helyeken össze is kötötték az alkat-részeket nedvesen összekötözött vékony szijjal, mely megszáradva, úgy összehüzódott, hogy az alkatrészek elválaszihatatlanokká lettek. A kész ijjat aztán díszítették, rendszerint nyirfakéreg burkolattal és aranylemezekkel. De hiszen ezt tán minden nép tudhatta, miben állt a magyar ijj titka, mely erősebbé tette a nyugati népek hasonló szerszámainál? A mellékelt rajz magáért beszél, tehát a magyarok az erősen befelé hajló ijjat nemátermészetes irányába feszítették, hanem áthúzták az ellenkező, oldalra. Elképzelhető azután ennek az ijjnak a feszítőereje ! Ilyenfajta nyilakkal gyakoroltak elődeink gyerekei már kiskorukban juhon, később lovon nyargalva, s nyargalás közben kisebb állatokat, sőt'madarakat találva el nyilukkal. Ezen a módon érték el azt a tökéletes nyilazási készséget, melyről azt írja a korabeli Regino prümi apát: "Karddal nem sókat vágnak le, annál többet ölnek meg nyilaikkal, melyet szaruból készített ijjaikról oly művészettel igazítanak, hogy'alig lehet azokat kikerülni." T.J. Ismét megjelent TÓTH TIHAMÉR Tiszta férfiuság Kapható: A „MAGYAR CSERKÉSZ" kiadóhivatalában: 66 Division Ave., Garfield, New Jersey, U. S.
