Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-07-01 / 7-8. szám
Amit a temetők beszélnek Ósmagyar világkép. Mint már utaltunk rá,ásatásokból kiderült, hogy a temető a halottak világa, a túlvilág mása, ahol mindennek megvan a maga helye és rangja, mint ezen a földön. Őseink elképzelése a világmindenségről, a földről,a túlvilágról, egyistenhivő vallásukon nyugodott, amely egy szigorú, zárt formájú világképet adott. Hogy milyen volt ez a világkép elképzelésük, talán legjobban illusztrálhatjuk Dzsingisz kán, a tatár lovasnomad nép nagy uralkodójának a pecsétfelirataval. Az égben:Isten, A földön: a Kagán, Isten hatalmának letéteményese. Az Emberek Császárának pecsétje ez." Ebből a rövia feliratból, világosan kitűnik, hogy őseink szigorú egyistenhivők voltak, s ahogy az égben nem lehet két Isten, úgy az uralkodónak is erre a teljességre kell törekednie a földön, így töltheti be a vezér a rendeltetését a földön, aki eredetét és hatalmát közvetlen Istentől származtatja. Ezt még ma is láthatjuk a japánok Mikádójának a szerepénél,aki egyenesen a nap fia. Hogy ez mennyire igy volt, sok bizonyítékunk van. Őseink a szó legszentebb értelmében "megjátszották" eletükben a nagy világmindenség kicsi mását a földön. így a vezér minden reggel kijött a sátrából üdvözölni a kelő napot, este a kelő holdat. A hold fogyásával ő is egyre ritkábban mutatkozott a nép előtt, mig holdtöltekor teljes pompájában jelent meg.Egyes népeknél, igy a vötjakoknál ez annyira ment, hogy ősszel, amikor a nap ereje lehanyatlott, a királyukat meg is ölték, mert annak az ereje is megszűnt a hitük szerint. Ez az ősi világkép tudat alatt tovább élt az árpádhazi királyaink alatt, bár már régen keresztények voltunk. így az aranybulla kiadója, Endre a maga alakja mellé jobbról,balról odaverette a bulla pecsétjére a nap, a hold és a csillag, tehát a világmindenség szimbólumait. Hogy alakult ki őseink elképzelése szerint a világ és benne az ember? Abban minden ősnomád nép elképzelése kivétel nélkül egyetért, hogy a világmindenség az ember megjelenése előtt is már letezett. Ennek a világnak az ura és teremtője az Isten, akinek látható jelképe és megtestesítője az életado nap. Amint a napba nem lehet belenézni,úgy halandó szem sem láthatja az Istent. Hogy földi élet létrejöhessen, s halandó szem is megláthassa az Isten,a fény jelenlétét, anhoz a fényt tompítani kell. Ennek a megjelenési formája a madár, jelesül a griff, a sas, ill. az ősmagyar elképzelésében a karvaly, mely madar Csörgey Titusz jeles madarászunk nézete szerint a karvaly-sólyom volt. Ezeknek a nagy magasságok - ban élő madaraknak a fénnyel való kapcsolata és közelsége közismert. A szellem /griff/ és a föld /anyag/ nászából születik meg az első ember. A magyar teremtésmondában a kősziklák zord világából csapott le a Turul, a fény, a szellem megtestesitője, 8 párt keresve magának, a disznóanyára, Emesére bukkant. Emse ma is nosténydisznót jelent. Nászukból megszületett az első sámán, s megindult vele együtt az Idő. Ez a legrégibb teremtési mondánk. A csodaszarvas monda fiatalabb keletű. A sas, a griff maga a fény. mig a szarvas csak annak hordozója., 0 vezeti Hunort es Magort Dúl király lányaihoz. így a szarvas szintén a nő, a születés megtestesitője, szent totemállat. De a fény hordozójának, a szarvasnak el kell tűnnie, amikor a Meotis mocsaraihoz, ködlepte tájaihoz, a sötétség birodalmához ért. A fény nem mehet a sötétség birodalmába, hivatását már teljesítette. A szarvas ősi szimbóluma, mint jelkép számtalan szkitha, hun es magyar diszité seken, ékszereken tűnik fel. Utoljára a magyar mondában, Szent ■Lászlónál találkozunk vele. A mogyoródi diadalmas csata után bukkan fel előttük a Duna mocsaraiból az ősi fényhordozó állat, a szarvas, aggancsán égő gyertyákkal. Magától értetődik, hogy Szt.László a szarvas megjelenését isteni jelképül fogta fel és azokkal az ősi szarvasmitológiai képekkel hozta kapcsolatba, melyek ősmagyar eredetűek lévén, benne éltek. A monda szerint: "Bizony nem volt ez szarvas, hanem Isten angyala, s nem szarvak azok, hanem szárnyak, nem is égő gyertyák. hanem ragyogó tollak és azért állott meg, hogy megmutassa a helyet, ahová a Szí. Szűz egyházát épitsük és sehová máshová.1' így szólt szt.László testvéréhez, Gejza királyhoz a monda szerint. /Folytatjuk/ 18
