Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-07-01 / 7-8. szám

yar nemzedék felfedezése rendkívül ha­­ott ránk. Különösen megragadta fiaik ma­gaviseleté és mindig kedves mosolya. Nem szabad kapcsolatainkat most már megszűn­ni hagyni." Görögország: "Erről a világösszejövetel­­röi feledhetetlen emiékekkek távoztunk s mindig a legnagyobb örömmel fogunk visz­­szaemlékezni az ott töltött gyönyörű na­pokra." India főcserkésze: "Köszönetét mondok a magyar cserkészeknek és vezetőknek azért a kitűnő rendezésért, amely annyi ké­nyelmet biztosított. Csodáljuk a kitűnő rendezést. A legszebb benyomást reánk a magyarok jószívűsége és mindig változat­lan szivélyessége tette." Dánia: "A dánok sohasem fogják elfelej - teni ezt a csodajamboree-t. A szervezés ragyogó volt és a hangulat olyan szép, hogy az mindenkor legszebb élményünk lesi Szíria: "Igyekezzetek Sziriába jönni. E- iég üa azt mondjátok, hogy magyarok vagytok, hogy tart karokkal fogadjanak benneteket. Irak: "Emlékünkben Magyarország minden­­kor úgy fog élni, mint a szerető szivek országa." Délafrika: "Köszöntjük Magyarországot és több boldogságot kívánunk. Észtország: "Azokat a napokat, amelyeket Magyarországon töltöttünk, mindnyájunk é­­letének legkellemesebbjei közé számi tjük. Szivünket különösen és mélyen meghatotta a csodás magyar zene, de meg jobban azok a meleg magyar szivek, melyek felénk dob­bantak. Úgyszintén országuk gyönyörű természete, lakóinak szivélyessége s ba­rátsága, a nagyvonalúan jól szervezett jamboree, amely annyi érdekességet nyúj­tott - felejthetetlen élménnyé olvad össze." gyetlenül hömpölyög előre.A múlt mesz­­sze belenyúl a jövendőbe. A világtör­ténelem legsúlyosabb esztendőit éljük. Soha még ilyen világot nem látott ö­­reg földgolyónk. Ebben a nagy zür-za­­varban, a különböző érdekek kereszte­ződésében és összecsapásában, az ott­honi zsarnokság tomboló vihara és a szabad világ zavara s nyugtalansága mellett, cserkészetünk és a mai köz­gyűlés munkaterve kristálytiszta,alap­­iránya magasztos, mert minden gondola­tunkat az isteni lo törvényünk irá­nyítja. Ez volt és marad a jövőben is legnagyobb értékünk. « ~ Jamboree-mozaik Valaki megkérdi az őrtálló cser­készrendőrt:- Merre kell az állomás felé men­nem? A sárganyakkendős cserkész bősé­ges felvilágosítást ad a látogatónak, sőt arra is készségesen vállalkozik, hogy egy darabon elkiséri.- Köszönöm, most már tudom -mon­dotta a látogató. - Hiszen végeredmény­ben helybeli vonék én, még az öregapam is gödöllői volt. De most annyira meg­változott minden, hogy egyáltalában nem ismerem ki magam itt a cserkészvárosban Panama állam táblája hogyan, ho­fyan sem, a Vl.altábor törzscsapatánoz érült. Titkos cserkészkezek azután hol ennél, hol annál a sátornál helyezték el, míg végül is a vándorló tábla a gazdasági hivatal vezetőinek sátra fö­lé került. Alighanem már ott is marad a jamboree végéig. Kedves Cserkésztestvéreim! Ti méltó utódai és neveltjei vagytok a gödöllői világjamboree cserkészeinek, mert Ti a födöllői világjamboreenál is nagyobb je­­entőségü munkát végeztetek és végeztek ma is. 4o éves cserkészetünk változatla­nul nagy erőforrásaiból táplálkoztok és csupán lelkesedésből, önzetlenségből, cserkésztörvényeink és fogadalmunk erejé­ből, az ifjúság iránti szeretetből - jó­formán semmiből teremtettétek meg az e­­migrációs cserkészetet. Tartottatok sorozatos nyári és téli kiképző táborokat, adtatok cserkészsegéd leteket, füzeteket könyveket és ma már cserkésznyomda és pontosad megjelenő"Ma­gyar Cserkész" hirdeti munkátok nagysá­gát és szépségét. Cserkeszeink pedig az egész világon élik nagyszerű cserkész életformánkat, egységben összeforrva és egyenkint és e­­gyuttesen ma is szinte egyedüli remény­sugara száműzött szomorú eleiünknek, s egy szebb magyar jövendőnek. A történelem szakadatlanul és ke­Kézzel-lábbal magyarázgatla e­­gyiptomi barátainak Budapest műemléke­it az egyik derék magyar fiú.Angol tu­dása nem valami túlságosan sok, de a­­zért nagyban fejtegeti a magyar törté­nelem egyes fejezeteit. Lassan- lassan elkerülhetetlen,hogy a harcról is be­széljen. De nem jut eszébe az angol ne­ve. A hadakozásra aztán végre kisütik az egyiptomiak, hogy a harc az "harp", mégpedig arabul. Barátunk nem igen tudta megkülönböztetni az angol és a­­rab nyelv között lévő különbséget és mikor újból szóba került a harc,teljes lelki nyugalommal képez az arab szóból angol igét, ilyenformán: "harping." Beszélgetés a konyhán.- Miért nem hozod azt a vizet?-Voltam Ausztráliában, de ott el­pusztult a vízvezeték. i jo Z a pupák! Hát nem mondtam ne­­ked.' Eredj csak gyorsan Finnországba, mert a rántást mindjárt fel keU é­­resz teni. 15

Next

/
Thumbnails
Contents