Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-07-01 / 7-8. szám

ISMERD MEG HAZÁDAT TOROCKÓ

E kis sziklazug, saját különszerü életével, jól el van rejtve szem elől, semmi fővonal útjába nem esik.Az ő útja, egyedül az ő útja-a hid Borévnél az Aranyoson át, egyedül az ő számára épült.

A borévi hidon túl aztán már kezdődik a torockói ut. S ez ut mentében emelkednek Torockó kincstárai, a vasbányák. kohók, hámorok, a félevezredes munka tanujelei, a körülöttük félkörben felmagasodó fekete döbörök, a kihányt vassalak halmaza, melyben némelyig hámor úgy el van mélyéivé már, hogy a teteje sem látszik' ki, csak a kürtőjéből fellövelő láng hirdeti,hogy ott a Vulkán legényei dolgoznak. - S a földalatti zuhogás, dübörgés megmondja, hogy nehéz munkát végeznek; a vasat tanítják engedelmeskedni.

Egyszer aztán a Hármas hámort elérve, az utkanyarodásnál megnyilik a tekintet előtt Torockó völgye.

Egy óriási bérctömeg, fehér, mint a csontkoponya, emelkedik fel meredeken s hosszú, egetemelő sáncfalat képez a völgykatlan előtt, melyet a másik oldalon rengeteg erdőkkel bori tott hegylánc zár körül. A kopár szirtfal a "Székelykő", történelmi ösemlék, barlangjaiban a bronzkorszak emlékmaradványaival, tetején az ős székelyvár düledékével, mely Dzsinkisz khán fiának hordáival dacolt egykor.

De a kopár szirt lábánál, mint egy amphitheatrum páholysorai, mint a Colossaeum karzatretegei emelkednek egymás fölé az emberkez legszebb remekei: a csinált szántóföldek. Mint egy óriási eagére, amit megraknak virágcserepekkel, úgy tűnik föl a Székelykő. Négy ötödé meztelen, holdhideg sziklafal; az ötödik egy virágágyakra felosztott kert. Hasonló szépet csak Lombardiában vagy Toscanában lehet látni.

16

A késő őszi vetés táblái szép zöld kér tét képeznek a város körül, mely a völgy katlanát foglalja el, sűrű gyümölcserdők közé rejtett házaival, mik közül magasra emelkedik ki az egyistenvallók tornya, aranyos gombjával.

Rendes város, amelyben nincs se prókátor, se orvos. S a port mégis eligazítják s a nyavalyát mégis meggyófyitják. Boltja nincs, de azért minent megtalálni benne, ami az élet kényelmére szükséges. Ismeri a pompát, a fényűzést; de azt mind maga állitja elő: a határán túl nem kér senkitől semmit. Szeret jól élni, vigadni: de egyetlen egy csapszéke nincsen! Az idegen számára vendégfogadó minden ház;az ottlakó pedig mit keresne a korcsmákat Valami sajátságos, sehol másutt fel nem található viselet a torockói, csupán egy város népe számára kigondolva.

Fekete, báránybőrrel prémezett dolmányok a férfiaknál, ezüstfoglalatú carniol- és amethyszt-gombsorokkal,miknek nyitott eleje közül kilátszik a finom bormellény, arra tarka cikornyák himezve selyemmel, aranyfonállal;a derekat tenyérnyi széles piros bőröv szorítja át, szines szironnyal gyönyörűen kivárva, s a délceg öltözet fölé van vetve panyókául a sujtásokban gazdag kacagány, magasra fölálló rókapremgallérral, azt hatalmas ezüstcsattoktartják összekapcsolva a mellen: két oldalt hat sor ezüst boglár.

A nők viselete fehér irhabőr ujjatlan mente, fehér, kézcsukléig érő bő patyolat ingujj, fehér, süruráncos fersing, s az arc körülkötve fehér fátyolkenaővei.

Néha feltűnik egy-egy fényalak. Egy leány, aki már menyasszony.Viganójanak biborpiros kösnyoi: arannyal- ezüsttel gazdagon kihimzett válliüzője, arannyal áttört piros zsinóröve;a vállait, nyakát, keblét elfedő széles gazdag csipkék, az övébe felfűzött,hoszszan lecsüngő szines selyemkendő, a felhajtott orrú piros szattyáncsizmák, a kézcsuklóit szőritó gyöngyhimezett kösöntyűk a népviselet remekét tüntetnék föl; de a homlokára tett párta,még ezen is túlemeli azt, a tenyérnyi széles arany paszománt, mint egy korona fogja körül a ragyogó tekintető főt, körül lebegve vállig leomló tarka szalagoktól, amik közül büszkén kiválik az aranyvirágoktól rezgő mátkabokréta: a mennyasszony büszkesége.

A Torocko-i Székelykő háromezerötszáz lábnyi magas szikla fennsik, amely az egész láthatárt uralja, keletfolytató s a 21. oldalon