Magyar Család, 1977 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1977-06-01 / 3-4. szám
3 Magyar Család be közöttünk, Isten - Teremtő, - Jézus, Megváltó és Tanító, aki az Új Élet törvényeire oktatsz minket (szeresd Istenedet és Felebarátodat), felénkhajló Szent Lélek, Isten Lelke, nyilvánítsd ki nekünk, nyisd föl bennünk önző kis világunk alacsony egének mennyezetét, hogy az Istenség végtelen világának tiszta isteni-levegőjét lélegezze önmagunkba fulladozó tüdőnk! Hogy apró mű-fényeink lámpásai fölött az Isteni Fény mutassa a Teremtést igazi formájában! Hogy a magunkverte zajok között az Isten szerető szívének dobogását meghalljuk! Hogy életünk több-élet, Isten kedve szerinti élet legyen. Alacsony, magunképítette egünk rabságba vet, elkorcsosít minket. Nyisd fölénk, emeld föl életünket, hogy belelássunk felszabadító, öröktávlatú Isteni Világodba: teremtő megváltó és megszentelő szereteted Egébe! (Átvettük A SZÍV 1977 május havi számából.) SIMON LAJOS: FÁKLYAFENY (A végvári harcokról írt történelmi regény I. rész, Első fejezete.) A Zala folyó, mint egy hosszú ezüst kígyó, vonul át azon a vidéken, ahol beomlik a Balatonba. Amerre elhúzódik, mindenütt vadóccal benőtt nádas, iszapos, hináros részen jön át. Déli részén a Kis-Balaton ingoványos, lapos, tőzeges területe foglal helyet. A lemenő nap sugara pirosra festi a nádak mülióit, sásas vadócait. Mint figyelő őrszemek, keleten a somogyi dombok láncolata húzódik, északon pedig a zalai hegyek, két oldalát pedig cserjés népesíti be. A cserjés tisztásán áll e kis település szegényes vályogviskóival, kis kápolnájával. Körülötte az ősök besüppedt sírhantjai sorakoznak föl. Egy kőhajításnyira tőle a terület urának a kastélya áll, amelynek udvarán a szájtáti jobbágyok Figyelik a ház legifjabb urának első lovaglását. Szentgyörgyi László a ház ura. Napbarnított arcú férfi, haja hullámosán omlik le a vállára, szeme erősen tapad fiára, a kis Lackóra. Az udvar közepén terebélyes tölgyfa áll. Lackó szőrén üli meg a lovat, néha el is bizakodik, mintha gyakorlott lovas lenne. Tizennégy éves hetykeségével néha a tornácra pillant, ahol édesanyja és tíz éves húga figyeli a lovaglását. Szentgyörgyi ostort vesz elő és a mellette elhaladó lovat bíztatja. Az gyorsabb iramot vesz fel — eddig lassú ügetéshez szokva —, a gyermek meginog és oldalára esik le a lóról. Az esés következtében egy kiálló fagyökér megsérti, a tornácról édesanyja és húga siet le, hogy a kis hőst fölemelje. Időközben ott termett mellette az apja is, aki fölemeli, s a szeme fölött kibuggyant vért letörli. Bíztatja fiát: —-Sebaj, mire megnőssz, rég elfelejted! ... Még ott a könnycsepp a gyermek szemében, de már nem sír. Indulatosan rúg a ló felé.-Te rusnya állat, ezt nem felejtem el neked! Zalavár felől lovas érkezik. A lovát és lovasát belepte a por. A nagy vágtában a ló szügyét tajték verte föl. A lovas verejtékes homlokát letörli. Viasszal lepecsételt levelet nyújt át Szentgyörgyinek. Szentgyörgyi futva megy fel a tornácra, közben utasítást ad a nyergelésre. Csókkal búcsúzik el a családjától, a nyeregből csak annyi üzenetet hagy hátra, hogy éjfélre hazajön. A két lovast beteríti az estszürkület. A távolból csak a porfelhő gomolyog, ahogy a két lovat lovasaival betakaija.(Köd ereszkedett a mocsárvilágra és Szentgyörgyi sem gondolta, hogy ez a búcsúzása az utolsó volt szeretett családjától.) * * * * Somogyvár védősáncai romokban hevernek. Egy—két szenesedő gerenda még füstöl, a harcnak most lett vége. Köröskörül behúnyt szemű holtak, nyögő sebesültek, gazdátlan lovak tetemei borítják a csatateret. A reggel folyamán még büszkén köszöntötte a felkelő napot az erődítmény. Délután a török sereg felégette, földdel egyenlővé tette. Az életben maradt harcosok egy része a járni tudó sebesültekkel, a vár fehércselédei a gyermekekkel a közeli Nagyberek nádasaiban találtak menedéket. Nyolc—tíz főre becsülendő török lovascsapat indul a Balaton partján újabb prédára. Számukra ismeretlen úton, ismeretlen településeket megkerülve poroszkálnak Szentgyörgy felé. Fatetejű vályogviskók fölött ott leselkedik a török rém. Nem tudni, mikor ül rá a vörös kakas a portákra, nem tudja senki sem, mit hoz a holnap, mit hoz a következő éjszaka. A zalai part még biztonságban van. Fo-
