Magyar Család, 1977 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1977-01-01 / 1-2. szám
2. Magyar Család szabadulás és a független, esetleg semleges történelmi Magyarország ügyét: — “Mi ezen nem tudunk segíteni, a nyugati népek pedig úgysem fognak segíteni rajtunk, mégha az ő hibájukból kerültünk is rabjáromba. Minek fecséreljünk erőt, időt és pénzt, s veszélyeztessük a kemény munkánkkal megalapozott pozíciónkat, új életünk alapját? ” A fenti kép inkább egy apáthiába fulladt nemzet-halál, semmint a várva-várt második magyar évezred kibontakozásának ígéretét vetíti Olvasóink elé. A látszat azonban csalóka. Köztudott dolog, hogy a világtörténelem legnagyobb, legváratlanabb eseményeit nem milliós tömegek, mégcsak nem is száz - ezres tömegű élharcosok idézték elő, hanem látnoki erővel és vasakarattal megáldott egyedek, maroknyi kis csoportok. A nagy eszmék a tömeg ajkán profán káromlássá válnak. . . így van ez a magyar szabadság, a magyar feltámadás gondolatával is. Ha a széles tömegek el is hagyták az eszmét (mert hát ugyebár élni kell. . . ), még mindig megmaradtak az áldozatos hazafiság megszállottjai, a jelenlegi világpolitikai páriák, a föld alá kényszerített örök magyar szabadságharcunk Vak Bottyánjai és Ocskay brigadérosai, szegénylegényei és deklasszált tábornokai, akik folytatják a harcot mindhalálig és még azon is túl! A jövendő magyar élet Ígérete, a második magyar évezred rügytermelő ereje, a magyar feltámadás vajúdó harcának folytatása 1977-ben a választott kevesek kezében feszül. A csalfa tömeg ezentúl már csak a “pozitív eredményekhez” fog csatlakozni, efelől ne legyen kétségünk. A “Hozsánna” és a “Feszítsd meg!” mély, örök emberi tragédiájának eldöntése 1977-ben (és az elkövetkező pár évben is) a még ma is fenntartás nélkül lelkesedő, az eszméért halni kész, anyagiakért meg nem alkuvó és fanatikusan magyar kisebbség erején áll, vagy bukik. Ha lanyhulunk, vesztettünk: — Magyarország csak volt. Ha kitartunk, győztünk: Magyarország lesz! Az álmaink, reményeink és szabad akaratunk független, demokratikus Magyarországa, mely merni fog évezredes nemzeti örökségünk tanulságai alapján, — fittyet hányva a világnak, — békén élni a maga történelmi határai között, a tejjel és mézzel folyó nagy magyar Kánaánban. . . Készülj Világ: — csakazértis feltámadunk! Nádasy T. Jenő CSER LÁSZLÓ: A BENNÜNKJÁRÓ VÁNDOR Isteni Utitárs, milyen szegény kezekkel adunk egymásnak tovább! Hogy írtuk át Neved a keresztfáról háborús izenetekre, hogy öltük, sebeztük egymást A Te nevedben a századokon át! Mennyit gyűléseztünk feletted, hogy magyarázzunk és félremagyarázzunk Téged! Hogy szétszakítottuk egyetlen akaratodat sok vérző pártra, ahonnan villogó gyűlölettel mutattunk a másik oldalra, — de eközben mennyire megőrizték igazi Arcodat nemcsak a Veronikák, de még mélyebben és igazabban a hitvallók, szüzek és vértanuk, az érted hadakozó egyházatyák, a bizalommal felédtekintő remeték, szenvedők, — az igazak millióiban léptél át nemzedéktől nemzedékig, — Isten Báránya, aki elveszed tőlünk bűneinket: önzésünket, gyengeségeinket, gonosz akaratunkat és cselekedetünket, keresztrevert áldozat, aki vérző karoddal odaemelsz magadhoz a tisztulás keresztjére, aki Szíved kegyelmének vérében
