Magyar Család, 1977 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1977-01-01 / 1-2. szám
Magyar Család 3 megfürösztesz minket, aki keresztségeddel visszavezetsz Atyánkhoz bennünket, aki bevezetsz oltárodhoz és áldozati asztalodhoz ültetsz, — Isten Fia, Te itt jársz most is, itt bennünk és leülsz velünk türelmesen, hogy hallgassuk tanításodat, éljük életedet hitünk ragyogó mélységeiben, ott ahol Atyád képe dereng, — így állunk talpra és megyünk veled arra, ahol örök otthonunk vár kitárt karjaival, az Isten önmaga! Lajossy Sándor: ELFÚJTA “A SORS ZIVATARJA” “Ha minket is elfúj a sors zivatarja, Nem lesz az Istennek soha több magyarja!” v. Nemes Gusztáv ötvenkét éven át szerkesztette és hetenkét kiadta a Kanadai Magyar Újságot, vagy — ahogy legtöbben becéztük — a kedves lapunkat, a KMU-t. Ez az elmúlt ötvenkét esztendő bizony nem kis idő! Jómagam — mint külső munkatárs — az újság életének vége felé, az 1972-es év elején kapcsolódtam be és a nagy lap 50. születésnapja alkalmával Büszke vagyok a Kanadai Magyar Újságra! címmel foglaltam össze az arany-jubileumát ünneplő újságunk küzdelmes életét. Akkor többek között ezt írtam: — —A Kanadai Magyar Újság a szó legteljesebb értelmében teljesítette feladatát. Elsősorban az új élet nehézségeivel küzdő honfitársainkat karolta fel sokféle formában (mint tanácsadás, munkalehetőség keresése, ingyen ujságszolgálat az ujonan érkezőknek, stb.) majd számtalan esetben gyűjtést rendezett az ó-hazaiak megsegítésére, mint legutóbb az 56-os eseményekkel adódó magyarság érdekében sikeresen fáradoztak. Úgyszólván sohasem fogytak ki a jóindulat és segítés szolgálatából. S a sors különös iróniája folytán ez az újság a feléje irányuló hathatós segítség hiánya miatt szűnt meg a nyári szünet végén, augusztusban. Pedig valóban olyan volt, mint a minden vihart kiállt szerkesztő-kiadója. Aki csak kezébe vette a lapot, megszerette azonnal, mert az élet minden területéről tájékoztatta. Egyszerre volt politikai, szépirodalmi, tudományos, sport, stb. és lapjain mindenki megtalálta azt, amit keresett. Ezért kapcsolódtam be én is a munkaközösségükbe. Szerettem a KMU-t, mert szellemi kincseiből nekem is sokat nyújtott! A második írásom - S.O.S! A Kanadai Magyar Újságért — szomorú kötelességből fakadt és fenntartásáért az újság munkaközösségéhez és nagyszámú olvasóihoz fordultam. Rövid ideig úgy látszott,hogy megmentettük a lapot, de csak pár hónappal hosszabbítottuk meg az életét. Ma még ismeretlen okból nem jutott el hozzám v. Nemes Gusztáv búcsúzója, de tudom, hogy a laptulajdonos — szerkesztő nagyon nehezen szánta rá magát erre a lépésre. Mint ahogy olvastam az egyik megemlékezésében, ő volt Kanadában az emigráns magyar újságírás úttörője és éltetője, hisz az egész életét áldozta rá. . . Az öt vüágrészben élő írógárdája után világlap volt és mindenütt ismerték. Ezért nagyon—nagyon fájó, hogy egy nagy magyar szócső hallgatott el, s mi — írók és olvasók — egyaránt megrövidültünk! Nagyon gazdagon áldja meg az Isten v. Nemes Gusztávot, aki közel egy emberéleten át szolgálta az Egyetemes Magyarság érdekeit! Személy szerint a három és fél évben, mely idő alatt együtt dolgozhattunk, több mint kétszáz írásom látott napvilágot a kedves KMU hasábjain.
