Magyar Család, 1977 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1977-01-01 / 1-2. szám

MAGYAR CSALÁD XVIII.évf.l— 2(70—71)szám 1977 január—május. FELTÁMADUNK...! Minden kedves Olvasónknak és Munkatársunknak feltámadást vá­ró és áldásokkal teli húsvéti ünne­peket kívánunk. A Szerkesztőség. A magyarság tetszhalott-sorban él.----­Otthon és idekint egyaránt. Mint mélyben rej­tőző csírák a fagyott föld kérge alatt, várjuk a tavasz feloldozó, életfakasztó melegét. A halá­losan hosszú tél fogyasztja életerőnket, a rege­nerációra képes idősebb korosztályok egyre nagyobb számban esnek a kegyetlen politikai fagy áldozatául; az ifjak pedig kezdenek hoz­záhasonulni a természetellenes klímához. Ho­gyan lesz ebből a hosszú—hosszú télből rügy­bontó magyar feltámadás? A metaforákat félretéve, tény, hogy nemze­ti életünk limbóba jutott. Ez az ég és föld kö­zött Mohamed koporsójaként lebegő mai ma­gyar életforma semmilyen támpontból sem í­­télhető a második magyar évezredünk dicső kezdetének. - A nyugati “technokrata” tár­sadalmakban élő magyar politikai száműzöt­­tek hovatovább kezdik átvenni az itt divatos “reális” gondolkodási módot, miszerint csak bolond ember küzd veszett ügyekért. Tragi­kus, hogy sokan már ilyen “veszett ügynek” ítélik a független, szabad, kommunizmus­mentes és megnagyobbodott Magyarország ideálját is, s ezért a kisujjukat sem hajlandók megmozdítani, jóllehet beszélgetés közben készségesen elismerik, hogy más nemzetek hasonló aspirációi teljesen jogosultak, sőt — tiszteletre méltóak. A hosszú bolsevista megszállás fagya ott­hon és idekint is lehervasztotta a gyengék, meggyőződéstelen opportunisták kezdeti lel­kesedését, 1956 véres emléke alig húsz év a­­latt érdeketelen történelmi dokumentummá vált és amíg a hazaiak fizikailag meghajolnak a kommunista önkényuralom új oligarchái előtt (mert ugyebár élni csak kell...!), addig a Forradalom menekültjei egyszerű vállrándítással intézik el a fel­

Next

/
Thumbnails
Contents