Magyar Család, 1976 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1976-01-01 / 1-2. szám
8 Magyar Család a west-in diai boxolóról köztudomású volt, hogy már sok kemény küzdelmen ment át és mindennapi kenyerét tréning-boxolással kereste Európaszerte. Joe azonban szívére vette mind Regis halálát, mind a sajtó sárdobálását és ez az emlék vele maradt mindvégig. Amikor a Bodell-el vívott bajnoki mérkőzés során elvesztette egyszerre mindhárom bajnoki címét, megint csak a sajtó volt az, mely eláztatta őt a közvélemény előtt ilyen kitételekkel: fagyott volt az ellenzékkel szemben, ütés-részeggé vált és úgy viselkedett, mintha transzban lenne. Ugyanakkor nem akartak tudomást venni róla, hogy Joe két kislánya élet-halál között lebegve küzdött az életéért egy szanatóriumban, mindössze anyjukkal az ágyuk mellett, s az apának kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy miként elégítse ki a cirkuszra és vérre éhes publikum kedvét. Lelke egész idő alatt családjával volt, s a meccs jórészében azt sem tudta, honnan zúdulnak rá a csapások. Aztán jött a nagy viadala Muhammed Alival, amit bár nem tudott megnyerni, de Ali saját bevallása szerint nagyon nehéz volt őt legyőzni és ha a szorítóban marad, minden bizonnyal ő lett volna a következő nehézsúlyú világbajnok, márcsak korára, formájára és stílusára való tekintettel is. Ezt azonban a sajtó megint elbagatellizálta és közvetve azzal vádolta Joet, hogy csak a pénzért állt ki Alival, nem a dicsőségért. Mi sincs távolabb az igazságtól! Joe Bugner egész karrierje alatt mindég formája teljében, hihetetlenül erős tréninggel a háta mögött és törhetetlen nyerési akarattal áll szorítóba: az anyagi kérdés csak másodlagos fontosságú volt számára. Angliai hírnevén pe - dig nem sokat segített a legyőzött angol bajnok, Henry Cooper magatartása. Maga Joe mondja a fentemlített interview-ban, hogy “Cooper kést döfött belém.” Érti ezalatt azt, hogy amikor azon a híres mérkőzésen Joe kiütéssel elvette Coopertől mind a British, mind az európai és Commonwealth bajnoki címeit, Cooper nem ismerte el, hogy a fiatal magyar fiú jobb volt nála, a kiöregedett, visszavonulás előtt álló harcosnál, hanem elkezdett nyavalyogni az eredmény ellen, amit a British Board megerősített és helyben hagyott. Ez a magaviseleté rossz vért támasztott híveiben, s általában az angol sportrajongók körében az új bajnok irányában, s ezt Cooper később sem volt hajlandó jóvátenni, bár Joe többször kihívta egy visszatérő meccsre. Ez az állapot azóta is tartott. Cooper sem a lapokban, sem a rádióban, a televízióban s más népszerű orgánumban nem tett róla soha egy szónyi elismerő véleménynyüvánítást, hanem egyszerűen elhallgatta és semmibe vette. Lehet, hogy ez ma Coopernek kenyérkereseti fogása, amivel meg akarja őrizni népszerűségét a különféle hirdetési médiumok számára, de teljesen sportszerűtlen és hitelromboló volt mindmáig Joe karrierje szempontjából. így hát megtörtént, amit talán sokan titokban kívántak is: Joe Bugner visszvonult a szorítótói, hogy ilyetén félreállva átengedje helyét egy született angolnak, ha akad ilyen. De az az érzésünk, hogy sok víznek kell lefolynia a Themzén, amíg egy olyan világklasszisú sportember lép újra a porondra, mint a sületlen véleményekkel, ostoba tömeg-reakciókkal és következetesen adagolt finom megaláztatásokkal “kilőtt” magyar fiú volt adoptált hazája nagyobb dicsőségére. Anglia elvesztett egy született sport-te - hetséget, egy nagy tapasztalaid ökölvívót, s ezzel persze sokszázezer fontot is, amit Joe Bugner minden bizonnyal behozott volna ebbe az örök anyagi nehézségekkel küzdő államba. Ugyanakkor elveszítette azt a pénzzel fel nem mérhető hatalmas szolgálatot is, amit ez a nagylelkű magyar fiú minden bizonynyal megtett volna neki: egy új ökölvívó generáció felnevelését magyar szellemben, magyar küzdenitudással, magyar lelkülettel és idealizmussal. Anglia ma még nem tudja, hogy mit vesztett Joe Bugnerban, de amikor tudatára ébred, megköszönheti a saját “szakértő” sportszerető közönségének és a szenzációhajhász sajtójának, mely csak akkor boldog, ha rosszat tud valakiről mondani, mégha igaztalan is. Lássák meg végre az angolok, hogy milyen a magyar mentalitás: hajlandó többszázezer font eldobására is, ha becsületében, érzéseiben és szaktudásában megbántva érzi magát! Azonban legyen Joe Bugner esete örök tanulság az angol Boxing Boardnak is, mert közvetve és közvetlenül őt terheli a felelőség azért az ostoba és nyilván meggondolatlan lépésért, amivel Henry Coopert, a teljes joggal közszeretetnek és közmegbecsülésnek örvendett angol nehézsúlyú boxbajnokot csupán pár hónappal visszavonulása előtt összekényszerítették a magyar menekült Joe Bugner-al való mérkőzésre. Joe, szerencsétlenségére, győztesen hagyta el a szorítót, s ezzel — tudta nélkül — megfosztotta magát a minden sportember legnagyobb előnyétől: a hazai nagyközönség erkölcsi támogatásától. Persze mondhatnánk: ennyit az angolok nagy büdös intemacionális, fajmegnemkülönböztető vüágpolgári demokráciájáról. Azonban, számunkra, magyarok számára nagyobb a veszteség: bennünket megfosztottak egy újabb magyar világbajnoktól, aki öregbíthette volna a magyarság eddigi sport-hírnevét. Az
