Magyar Család, 1976 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1976-06-01 / 3-4. szám
9 Hámory Várnagy Dalma DECEMBERI SZIMFÓNIA (Ouverture-vázlat a huszadik századból) Első tétel: (Religioso) A közelgő szent este áhítata vallásos hangulatba ringatja a szerzőt, ki hazájától elszakadva, otthoni szeretteire gondolva imádkozik. Elmélyüléséből világi hangok riasztják fel. Az ablakával szemben két munkás foglalatoskodik: Kövér és Sovány. A durván kezelt, súlyos vasdarabok dörrenése 1956-ra emlékezteti, amikor el kellett hagynia hazáját. Második tétel: (Adagio animato) Kövér terpeszkedve tétlenkedik, túl vastag ruházatában alig bír mozogni. Sovány káposztához hasonló agyonfoltozott vászonruhájában fürgén mozog, társát munkára serkenti. Kövér lenéző mosollyal válaszol, csizmáját egy vasszilánkkal tisztogatja a feneketlen sárból rátapadt anyagtól. Sovány egy betonkeret dúcát szereli szét. A deszkák makacs ellenállással (Ostanito) tapadnak a betonhoz. Súlyos kalapáccsal (Pesante) próbálja fellazítani, gyorsított ütemmel igyekszik eredményhez. A deszka, akárcsak éretlen gyümölcs a fától, nem válik el könnyen. Sovány feszítőrudat készít, s az álhatatos deszka alá illeszti. Spirito, lelkesen, mint egy gyermek, ráül a feszítő végére, s hintázik. Kövér távolról nézi. Adagio assai, sapkáját hátrébb tolja alacsony homlokán. Megvakarja a tarkóját. Soványt rójja meg, vagy a makacs deszkát? Szájába teszi pipáját, Sovány felé indul. Jobbkezével a pipát fogja, a ballal megérinti az emelőrúd végét. A deszka nem mozdul. A pipa le-fel bűién a szájában, mint az emelőrúd vége. Kövér — Ad libitum — elképzelése szerint csak markírozza a segítséget. Az emelő felvágódik. Kövér odakap, ez a váratlan erő megmozdítja a deszkát. Kövér — naplopásból----Corona fermatet érdemel! Kövér ismét pihen. Sovány az előkészített betonkeret köré földet hord fürgén, kétkettedes ütemben. Kövér a változatosság kedvéért felemel egy lapátot, törzséhez támasztja, s megtörni a pipáját. A lapát inog, mint aki elitta a keresetét. Kövérnek tetszik a lapát játéka. Szélesen vigyorogva eresztgeti a füstöt. Felnéz az égre, nem a füstöt követi, csak az eget kémleli, ahonnan permetezve hull a csapadék. Eresz alá rohan, mint akit futó-zápor ért. Sovány egy nyolcadnyi időveszteséggel szemére húzza sapkáját, zakója gallérját felpöndöríti, kicsit összébb húzza magát, s ütemkiesés nélkül folytatja munkáját. Kövér egy betonlapra állva védi csizmája talpát smint karmester a pulpituson, lenéz Soványra. Pipájával vezényelve követi Sovány mozdulatait. Harmadik tétel: L’istesso tempo, az eső csülogva vonja be a képet. Sovány vászonruhája ellenkezés nélkül átengedi a vizet. Fázik. Kellemetlen érzését vidám képzeletével köti le. Maga elé idézi azokat a pufók arcú, dundi combú emberpalántákat, akik a Nap aranysugarainak függönyében bujkálva, az épülő homokozó földgrízében pancsolják ellenállóvá ígéretet rejtő testüket. Kövér az óráját nézi.Felesleges! A toronyóra most ütött. Kövér éhes. A semmittevés ördöge hívja lakomára. A zivatar távolodik. Erőtlen napsugarak lopóznak át á rongyos felhőkön. Sovány hálás mosollyal (Religioso) tekint az ég felé. összeborzadva szaporázza a tempót. A ducozáshoz használt ékeket, deszkákat, rudakat rakja halomba. Elegyengeti a munkahely körül a földet. Negyedik tétel: Kövér elhagyja “óvóhelyét”. (Intermezzo) Felveszi az ásót, s napóleoni pózban nekitámaszkodva szemével kisajátítja a takarosán elvégzett munkát. Megmozdul, lapátjával itt—ott igazít. A más munkáját sűrű fejcsóválással kritizálja. Sovány kézikocsit hoz. A homokozó készítésénél lehullt fadarabokat felrakja a kocsira, mint dobozba a gyufát. Rendben, egymás mellé. Kövér odacammog, egy-két darabot odébb mozdít, mert hiszen enélkül nem menne jól a munka. A hosszú deszkák kerülnek utoljára a Magyar Család________________________________________________________________________ meteknek. - Megkapta azt is, mire így szólt: - Hát azt kérdezte, hogy hány fogam maradt meg a harminckét - tőből, én meg megmondtam neki, hogy csak tizenkettő. —A teremtésit a csavaros eszednek. No, és mit jelent a harmadik kérdés? Hogyhát meg tudsz-e még fejni három vén bakkecskét? Ezt hogy kell érteni? —No, urak, ezt már csak háromszáz aranyért mondom meg! Amikor megkapta pénzes zacskót, magasra emelte és a szemük közé nevetett nagy huncutul:-Hát így....! (Beküldte: Nemeskéry László)
