Magyar Család, 1973 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1973-06-01 / 3-4. szám

ve. Képzeljük el az addig egész életükben zárt helyen, illetőleg sötétségben tartott vad madarak kitörő örömét és boldog vijjogását, amellyel a Nap felé törtek, fel a magasba, vad szívüknek minden ujjongásával üdvözölve a Napot, az Elet szimbólumát, amíg csak apró pontokként nem keringtek a magasban gazdáik feje felett, majd azok hívására, vagy elfáradva visszatértek. Gyönyörű látvány lehetett, pogány de szép és emberi érzéseket kifejező. Elpusztított őskultúránk romjait gyűjtögetve, csak sejthetjük, hogy ennek a szertartásnak erősen vallásos jellege is kellett, hogy legyen. Erősen erre mutat a nagy keresztény ünnep, az Új Remény, az Új Elet, a Megváltó Újraszületésének ünnepének nevére megtartott ó’si pogány szavunk, a Karácsony, a kerecsensólymok napja.-----00O00----Pogány őseink hittek minden év elmúltával egy új Elet, egy új Remény, Új Kezdet, Új Nekifogás szentségében. Mibelolünk civilizált, (?) emigráns magyarokból ez a hi- kiveszett - talán csak idekint,talán odahaza is. Nem bízunk magunkban, Új Kezdetekben, mert nem bízunk egymásban, A "nép", a dolgozó ember előasta ezeréves fegyverét, a'passzív rezisztenciát', amiben mi magyarok mindenkinél nagyobb mesterek vagyunk. Az emigráns nemzettest feje, amely vezetésre lenne hivatva, a 'kiművelt: emberfő', az 'intelligencia' zavartan és sértődötten áll, - Nyugaton a helyzet változatlan. Nem történik semmi, legalább is magyar vonalon nem. A "befutottak" közülünk angol, amerikai, swájci, francia, stb. családokba nősülnek - mit is kezdenének ugyan magyar rokonsággal? Az emigráció tovább vegetál. Pedig soha magyar emigrációnak ilyen nagy feladata - és lehetőségei - mint a miénknek nem volt. Az otthoni tízmillió szabad lelkiismerete vagyunk, helyesebben kellene, hogy legyünk, ha a mi szokásos kicsi - nyes személyeskedéseink és egyéb haszonta Lanságok le nem kötnék időnket és energiánkat a halálos unalomig, sőt undorodásig. Ezt mindannyian érezzük.Azt is, hogy ebből kiutat kellene, hogy találjon valaki számunkra. A "valakik" mink vagyunk. Ha mi saját magunk nem rázzuk le magunkról a széthúzás átkát, mint egy 1idércnyomásos rossz álmot, azt senki más helyettünk meg nem fogja tenni. Legyen előttünk példa az ősi karácsony értelme és jelentősége, az örökké újnakinduló és megújhodó - velünk, de nélkülünk is - Új Elet, Új Kezdet.

—------&----——

Források; Fehér Mátyás Jenő: A Magyar (Sámán) Inkvizíció Története.

J. B. Hannay: The Sources of Christianity, Brit. Museum General Catalogue, No. 97 (p.380)----------XX---------4. Magyar Család