Magyar Család, 1973 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1973-06-01 / 3-4. szám
Flórián Tibor: VÁRAKOZÁS A KARÁCSONYI JÁSZOL ELŐTT Állni sok, hosszú télen, tavaszon és nyáron át, rügyekkel reménykedni, ősszel hulló levelet temetni, állni, hallgatag emberek között, barmok között, Krisztus jászola előtt, s Tőle mégis távol, állni, királyokkal nem áldozni, aranyat, mirrhát, tömjént, tüzes tűzre dobni. Magyar Család_______________________ Állni s látni a tűnő éveket, országokat, küzdő népeket, seregeket, sebeket, jelennek baljós jeleit, rendjeleket, a megfeszített Ember arcát, éhséget, vért, véres szerződéseket, bosszúért bosszút, börtönt, bitót és sohasem jogot, szabad népeket, csak lágert, vándorbotot, hazátlan éjeket. Állni s látni a hazug éveket, jeleket lesni csillagokból, hajnalokból, nappalokból. Állni sok, hosszú télen, tavaszon és nyáron át, rügyekkel reménykedni, ___________________________________5*. SZÖLLÖSI ANTAL: A SZÓ Kimondott szónak nagy a súlya még akkor is, ha néha alig hallható. SZÖLLÖSI ANTAL: VÁROK A sötétben mozgó árnyak sietnek tova mellettem el. Állok, s várok. Stockholm,1970 Homokszemet hordunk, mert köveket nem mozdíthatunk. Tovább dolgozunk, feltéve, ha vala - mennyien megszívleljük Teleky szép intelmét: "Több telik tőled." A Kath. Női Liga mottója. Pontosan annyit érsz,amennyit az élet ér. Cser László,SJ Az éjszaka sötétje olyan zsák, amely kiszakad a hajnal ar^n^áósszel hulló levelet temetni, állni s várni mégis: a Csodát. Istent várni, igazságost, s látni mindig, látni némán barmok között az Anyát, népek anyját: Máriát. Földi asszonyt, földi anyát, s Krisztus-Jézust, az ács fiát.
