Magyar Család, 1973 (14. évfolyam, 1-4. szám)
1973-01-01 / 1-2. szám
ten áldásának, hanem csapásának nevezik szegényeket... Férfiainknak nem kell a tiszta jellemű nő, a feleség, a gyermeket szülő anya, hanem a cifra, céda, a kéjt adó perdita... Nőjeinknek nem kell a vallásos, komoly, dolgozó férfi, hanem korunk csörgős-sipkás bohóca... Templomba nem Téged dicsérni és imádkozni járunk, hanem a megszokástól félve, imát miméivé figyeljük, hogy milyen ennek, vagy annak a ruhája; kit hagyott el,vagy kinek új a párja... A dolgozó munkásság, akiből Te, Uram, lettél, fölemelkedtél, irigykedve elvet és megtagad Téged. Mivel a gyáva, tudatlan népség az igazat megérteni nem tudja, Téged okol, Krisztusom, nyomorúságos sorsáért. A falusi nép, mivel kemény és fárasztó a rög megtörése, káromolja neved és kevés azok száma, akik alázattal hívnak segítségül Téged, Uram... Magyar Család_____________________________________15. Lajossy Sándor: AZ "ÖRÖK ÚT" ÍRÓJÁVAL SZEMBEN ... Hednesfordban, a magyar menekültek nagy táborában 1957 áprilisa van; mikor egyik délelőtt egy délceg ifjú ember keres fel. A Szabadság szívet-lelket pezsdító' mámorát hozta magával. Annyira ifjú még, hogy beszéde is a csörgedező patakra emlékeztetett. Akkor még nem sejtettem, hogy később hallani fogok róla és kedves barátom lesz. Ő és társai szervezik meg a Szabadságharcos Csoportot a táborban és a Becsben induló Nemzetőrt, mint az 56-os első forradalmi újságot rajta keresztül ismerem meg. Látogatását több sikeres rendezvény követi, s így rövidesen megismeri őket a tábor magyarsága. Amikor szétszóródunk Angliában új munkahelyeinkre, a fiatalemberről csak évek múlva hallok eló’ször. Megtu -
