Magyar Család, 1973 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1973-01-01 / 1-2. szám

16._________________________________________Magyar Család

dom, hogy Birminghamban él, az október 23.-i ünnepségek közkedvelt szavalója, megházasodott és verseket ír.Egykori kapcsolatunkat az "Örök az Út" című verseskötete eleveníti fel újból. Levél kíséretében megtisztelt egy példánnyal.

Kezembe véve, kezdetben nem tetszik ez az újfajta verselés. Aztán, ahogy egyenként elmélyedek bennük, megragad sajátságos hangja és mondanivalója. Tasnádi Tamást, aki meleghangú sorokban mutatja be a kis füzet költőjét, kezdem megérteni. Most már Pék Károllyal borongok a szomorú, sötét magyar sorson, ahogy ő is többedmagával raboskodott, reménykedett, hitt és várt... Őt a hite megtartja, mert sok megpróbáltatás után szabad életet nyer, családot alapít és boldog apa lehet.

Igaz, hogy mindez az emigrációban valósulhat meg, de talán itt sokkal többet mondhat magáénak, mint otthon elért volna. így nagy gonddal rendezheti be magának a villának is beillő otthonát és olyan értékes könyvtárt vallhat magáénak, mellyel kevesen dicsekedhetnek még otthon is.

A nyúlánk fiatalember ma tekintélyes külsőben az élet bajnoka, aki megkettőzött örömmel él. Az - örök út vándora - aki talán már a haláltól sem fél, mert átesett az élet tűzkeresztségén.

A nagy költó'i Antológiánkban is részt vesz. Ezúttal két versét mutatom be közülük, melyekben leginkább önmagát adja: -MÁRIANOSZTRA.

Ma elmondok egy Miatyánkot, szavakat, mert kihűlt a szívem; az őrtornyokon halál rángott, még belém harap, bennem liheg.

Ma elmondok egy Miatyánkot, szavakat, míg gondolatom él; de átütött a kín az álmon, sebeimből fölbugyog a Vér.