Magyar Család, 1971 (12. évfolyam, 1-2. szám)
1971-01-01 / 1-2. szám
gaival és a védekezés buntudatos undoraival, talán elég ide jük marad majd a kétszer kettő megtanulására is, sőt haladottabb korban talán eljutnak oda is, hogy a névaláírás sem fog különösebb gondot okozni nekik, Kisjókai Erzsébet cA (eltört alabáótxom /Mária pedig vett egy fent nárdusból készült drága olajat és megkente vele Jézus lábát. János:12.3./ Csak nézlek lopva. Hogy' sü— rögsz-forogsz, á ház ragyog,a padló portalan, a serpenyőben bárányhus rotyog, szagára Lázár és a többi mind már nyalja száját, erre nézeget. Dolgos kezedből sok jótétemény árad. Naponként áldozod magad miértünk úgy, mint tündökölve fenn a Nap kering aFöld körül: nekünk, hogy táplálgassa hővel azt, mi él. Mekegve vár a kecske - megfejed, mézeskalácsot gyúrsz, de rám figyelsz, mert gúzsbakötve állok, tétlenül. Ó, Márta, Márta, mért különbö// zo Magyar Család__________ a vágy, mi minket tettre ösztönöz? A fal,mi köztünk épült,oly konok, ledönteni a szándék képtelen. Hogy mondjam el,mért roskadok ^ le itt, és szívrepesve mért tárul felé egész valóm, mint záporvert növény mit sár borit, de megtisztulni vágy ? Alabástrom, még zárt, de feltöröm,- így törte Ő fel bennem azt, mi vak, tudattalan volt,mélybezárt titok -lábára öntök nárdust, könnyeket, a bunbánatnak felszakadt jaját. Nézd - rám tekint! S nem bűntől borzadón, de szánakozva, mint ki megbocsát . Ó Márta,várnak rád, mert enni adsz. de én ma más kenyérre éhezem, amit csupán csak Tőle kaphatok: az irgalomnak oldozó szavát. ______________________________is Nagy jellemeket csak a történelmi nagy idők termelnek ki, s.ezek nyomják rá bélyegüket korukra.
