Magyar Család, 1971 (12. évfolyam, 1-2. szám)

1971-01-01 / 1-2. szám

Prof. Csikay Konkoly — Thege Pál: A ‘Hírős Városból’ ii. Aztán kiterítette a bukszája tartalmát is: ások nikkel meg rézkrajcárost, miket anyám gon­dosan félretett,nehogy össze - keveredjenek az aranypénzzel és koldus alamizsnává váljanak, a­­mi többször megtörtént. Mert a magyar róna dolgos népének igyekvése arannyá vált a szó szo­ros értelmében, hiszen ekkor lépett életbe a mi csak kevés­sé ismert zseniális pénzügymi - niszterünk, WEKERLE Sándornak pénzügyi reformja a Monarchiá­ban, ahol arany meg ezüstpénz forgott és lett jelképe a jól­­végzett munkának, arai a drága anyföldneka termékeiért járt ki Európa fontosabb piacain. A valutareform, karöltve BAROSS Gábor vasúti tarifareformjával megnyitotta az utat úgyszólván világszerte a magyar áru, a ma­gyar világhírűvé vált termékek előtt, melyeknek nem kellett többé cégér.Minőségük volt az! A pengő aranyak ötszázalékos kamatot hoztak az Első Kecske­méti Takarékpénztárban és még többet,ha részvényekbe,vagy az első magyar aranyjáradékba fék tették be azokat. Ezért bizony én nem láttam "szögény embört' -a régi, szép magyar világban, amelyről ma odahaza még csak beszélni sem szabad. Arra em­lékszem,hogy még a féllábú ö­£u_______________________________ reg koldus is uj, tiszta ezüst­­pitykés mándliban koldult a ré­gi nagytemplom kapujában, s a szentmise után úgy szedte ösz­­sze a zsíros, izzadt kalapjába dobott alamizsnát. De nem volt ott gazember sem, s ha Juci né­ni "nyives bugaci betyár"-nak hordotta is le Sankót, aki még az első lembergi csatában esett el, az inkább úgy volt a kívül­állóktól értelmezve, hogy San - kó szemfüles gyerek, mint ahogy az ügyes bugaci betyárok is a­­zok voltak. Mindenki szívélyes, kedves, barátságos és becsüle­tes volt és maradt a hajnaltól késő estig tartó terhes munká­ban is, amire nem panaszkodtak és amit, mint az manapság szo­kás, nem hánytak fel. A munka és kitartás eleme volt a mi föl­dünk népének, mi akkor áldás és nem teher volt!Még a nyomoréka is, ha annak született, tisz - tességes maradt: ilyen volt a szólás-mondás szerint a meghaj­lott Gyenes bácsi is.Róla ma­radt fenn, hogy nIgyenös,mint a görbe Gyenös". Nagyanyám, az egykori Szél Veronika, a régi kecskeméti patrícius ivadék ke­zében égett a munka. Kardos me­nyecske volt, bemondásai még a közszájon fognak sokáig élni.­­Környezetem mindig őt állítot­ta példaként oda, mint egyikét a régi nagyasszonyoknak.Serény volt, aki sohasem "aludta meg a hajnalt", s aki váltig mondo­gatta jellegzetes bíztatását a fiataloknak: ..."aki seggit e­_______________I-Iagyar Család,

Next

/
Thumbnails
Contents