Magyar Család, 1967 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1967-01-01 / 1. szám
4' MAGYAR CSALAD MAGYAR ADORJÁN: GONDOLKOZZUNK. A magyar föld szót VÁMBÉRY Ármin (Wamberger Herrmann) is a német Feld szóból származtatta, mert nem gondolta meg, hogy természeti ős-szó sohasem származhat műveltségi szóból. Víz szavunk nem származhatott a vízvezeték szóból, kő szavunk nem a kőműves szóból, hanem csakis megfordítva! De úgyszintén speciális jelentésű szavak is rendesen általános jelentésűekből származtak. Márpedig a német Feld szó, mivel szántóföldet jelent, már műveltségi szó s emellett speciális jelentésű is. Igaz, jelent e szó még mezőt is, ami még ősjelentés, de így is speciáiizálódottabb a magyar föld szónál. Ezzel szemben a magyar föld szó nem csak természeti ősszó hanem még teljesen speciálizálódatlan is, mert jelent földet mint anyagot, mint területet, mint szántóföldet és Földet mint égitestet vagyis a Nap egyik bolygóját. De megvan e szavunk északi rokonnépeinknél is, mert finn pelto, észt pöld, lapp pöldo = szántóföld. De ezek is már mind speciálisan: szántóföldet jelentenek, tehát csakis a magyar föld szó származékai lehetnek, de ugyanúgy mint a német Feld, hollandi pold, polder és a szláv po!je = szántóföld, mező, rét, de nem általánosan: föld. Ám Vámbéry eljárására jellemző a következő példa is: Fölhozza, hogy a magyar foly, folyik, ige azonos a jakut-török bitói=folyik szóval. De lehetetlenség, hogy nyelvész létére ne vette volna észre, hogy e magyar szó azonos a, bár kopott vagyis magánhangzókihagyásos, latin í'luo, fluvius én német fiiessen, Flass=folyik és folyó szavakkal. Miért hallgatja hát ezt el? Nyilván azért, nehogy valaki észrevegye, hogy a magyar nyelv nem származott holmi “ázsiai nomádok”—tói és nem “par excellence keveréknyelv” ahogyan ő állította, hanem európai, árjaelőtti ősnyelv, amelyből nemcsak rokonnépeink, hanem az árja nyelvek is számtalan szót örököltek. Viszont a magyar föld általános jelentésű szónak inkább a német £ráe=föld szó felel meg, de amely a régibb germánban jord volt. De itt meg az a baj, hogy hiszen a törökben is jer=föld! E szót a törökök a régi germánoktól vették-e? Nem valószinűbb-e hegy a dolog megfordítva történt? Hiszen Németországban ma is ott van Turisigia: Tiiringen és a régi írók is említ (egyes számban: nemet). Igaz, hogy a németeket a szlávok is neraac néven nevezik de Tacitus nemet neve csak a magyarral egyezik betűszerint, úgyhogy valószínűnek tartható, hogy a szót a szlávok vették íő.ünk és nem mi a szlávoktól. Továbbá: Ha a magyarok Ázsiából jöttek és törökféle nép voltak, ahogyan ezt Vámbéry állította, akkor a vizet miért nem nevezik úgy mint a törökök: szu vagy szisj néven, hanem úgy mint a németek: víz. ami azonos a német Wasser szóval? Amaz “ázsiai nomád magyarok” Ázsiában a vizet még nem ismerték-e s nevét is csak a németektől tanulták-e ? De hiszen nem lehet, mert a víz szó még egytagú, ősegyszerű szó, miként kő, fa, föld. kéz, láb, én, te, ő stb. Holott a német Wasser kéttagú tehát csak származék lehet. Viszont a víz neve a törökben egészen más alakú: szu, szuj=víz, míg csáj=lé. De ha a törökben ez így van, honnan akkor a német, angel See, sea (szé, szi) = tó, tenger? A törökök vették volna e szavaikat a germánoktól? A törökök a teát is csáj, azaz lé-nek nevezik. Viszont minden nyelvész tudja, hogy a sziszegő ssz, z hangok mily könnyen változnak t hanggá. Mi más tehát a ma nemzetközi tea, té szó mint a csaj szó változata, amely utóbbi hogy megvolt a magyarban is, bizonyítja a már csak tájszólásokban élő szeike=pocsolya szavunk. De mi más a tej. tájszólásos té szavunk is mint a tea, té, csáj szavak változata? Továbbá, hogy a lé és lore (utóbbi tisztátalan apagy rósz lé) is a té szónak párhuzamát képező szavak és hogy bizonyos őstörzseink miért szoktak volt í hang helyett 1 hangot ejteni, itt nem fejtegethetem. Csak még egyet hát: Az ausztriai sóbányákban a só nem fordul elő tisztán, mint a máramarosiakban, hanem csak földdel elegyen. Ezért ott vizet eresztenek rá s e sós vizet elpárologtatván, nyerik a tiszta sót. E sós vizet az ottani német bányászok Sole néven nevezik. Mi más e szó mint sóié? Stb., stb., mert akit érdekel, fölhozhatok ilyet százával is. HIRDESSEN A MAGYAR CSALÁDBAN! A világ minden táján olvassák. Érdemes! 5 soros hir-Csighy Sándor A MEGVERT TÉL Gyöngycseppet izzad az eresz és füzérén a szél ujja, futkos. A tavasz szétfújja friss illatát s új fényt erez a rügyező lombra. A tél leteszi a fegyvert, eldobja jégcsap dárdáit. A réteken sárgálik a beteg fű és a megvert tél felfut a dombra. Nem sokáig harcol ott, a forró nap nyilazza egyre. Vérzik, felrohan a hegyre és már hiába hajszolod, a Havasok őrzik. Sziklák erein a vére sárga csíkokban fut alá a völgybe ahol rátalál a gólyahírt nyitó érre és hozzá szegődik. Fehér fogakkal neveti a most ébredő hóvirág: tavasz van újra, jó világ — ibolya te is gyere ki, ibolya te is gyere ki, zeng a nap gitárja. S míg a lombok öltözködnek az ibolya kéken kacsint és mint aki érti a csínt, nyelvet ölt a zsörtös ködnek s kebelét kitárja. Minden kévés Olvasónk és Munkatásunk karácsonyi üdvözletét ezúton köszönöm meg és viszonzásul hasonlóképen kívánok mindnyájuknak kellemes ünnepeket és egy boldogabb magyar újesztendőt. Lajossy Sándor Pesti Joseph NYUGATI VILÁGHOZ! Ahonnan messze lát az ember Egész és félsziget, te finom lírikus. Tengermosta partok világrészek ellentéte és harmóniája. Könnyű buja hűvös siető és lassú: Nem jövő vén szinész! Húzd el a vasfüggönyt!
