Magyar Család, 1967 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1967-04-01 / 2. szám
6 MAGYAR CSALAD számára a közös biztonságnak együttes erővel való védelmét és fenntartását kötelezőnek ismeri és Magyarország alkotmányos önállását megóvja- A közös védelem eszközeit, a had ügyet, külügyet, valamint az ellátásukat biztosító pénzügyet közösnek nyílvár.yítj a. A közös kül- had- és pénzügyminiszterek Bécsben székelnek és működésüket a magyar és osztrák országgyűlések évente ülésező, egyenlő számú delegáltjai ellenőrzik. A kereskedelmi és vámpolitikai érdekközösséget tízévenként állapítják meg és szabályozzák. Az 1867-es megegyezés a hadsereg és a diplomácia közösségének törvény-esítésével a magyar államot külügyi egyéniségétől fosztotta meg, tehát állami önállóságunk jogilag is megszűnt és a történelmi felelőség e tekintetben a magyar országgyűlésről egyelül az uralkodóra terelődött. A közös vámterület törvényesítése a magyar agrártermények számára piacot biztosított Ausztriában, de viszont a magyar ipar fejlesztése csak erőnfelüli állami támogatással volt lehetséges, s akkor is egyoldalú profilt kapott. Horvátország önkormányzata törvényes biztosítékokat kapott, de a többi nemzeti ségeknek kívánságai figyelmen kívül maradtak. A 67-es megegyezést vállaló kormányok tagjai megalkuvással tapasztalják, hogy az osztrák nagyhatalmi eszme az öncélú Magyarország közjogi képét elhomályosítja. Az uralkodó Magyarország helyzetét csupán belügyi autonómiának tekintette, ezért miniszter elnökei sohasem tudtak az ország közvéleményében gyökeret verni, mert — mint Apponyi meghatározta: —“ellentétbe kerültek egy biológiailag szükségszerű nemzeti életösztönnel”. Idézet Prof. Dr. Málnásí Ödön: A magyar nemzet őszinte története, 1959. München 111-113 oldaláról (első kiadása, Buda pest, 1937-ben fegyházzal jutalmozva) —Kiegészítés. 1867-ben 1848-at elalkudták. A magyar néppel történelmi szükségszerűségből bekövetkező újabb kiegyezés 1956-ből fog kiindulni. 1956-ot is úgy elalkudták, mint 1867- ben 1848-at? A Szerkesztő. Lajossy Sándor A SZENTEK NYOMÁBAN IBÉR FÖLDÖN. (Folytatás.) BÉKA—TÜCSÖK ZENE MELLETT, —S EGY ÉJSZAKA MADRIDBAN. 1964, május 15-16. Liszabontól begyes-völgyes úton gördülünk észak-keleti irányban kis folyók, hidak, régi várromok és falvak között Montemor-O-Novon keresztül Estremoz fele. Estremoz vidéki stílusú város. Nevezetessége a római időkből való öreg hídja, ma is működő vízvezeték hálózata és a festői környezetben kimagasló várrom, mely oly jó karban maradt meg, hogy szükség esetén komoly erősségnek használhatnánk. Elvas hasonló mezőváros, határállomás. Amennyiben alkalmam volt megfigyelni e különös országot; vadregényes szépsége a spanyol föld határáig tart. A- mint Spanyolországba visszatérünk, lehetetlen észre nem venni a két ország közötti külömbséget. A látható és láthatatlan választóvonalat A tulkulturált “vén Portugáliát” hagyjuk hátunk mögött kedves népével együtt. S az ifjúságra emlékeztető, merészen szárnyaló “lehetőségek” hazájában vágtatunk ismét. Badajoz igazi nyitány-város. Régi település püspökséggel. Terét, ahol ebédünket elköltjük: csempéből kirakott történelmi képek díszítik köröskörül. Túl a városon pedig egy viaduktnak is beillő, igen remek híd íveli át utunkat. A római időkből épen maradt csúcsíves, tartó oszlopokon nyugvó rendkívül masszív épitmény. Az erő és szépség arányos kifejezője az Estremadura hegyvonulata kezdetén. A különös formájú mészkőhegyek között találjuk magunkat egyszerre. Roppant kanyargós és veszélyes útszakasz. Ogy tetszik, mintha soha nem lenne vége. Aztán ugyanígy szakad ránk a kasztjai íemsík reménytelenül élettelen Szaharája. Amerre elláthat szemünk, pusztaság ásít felénk, s kőfoltos vörös arcát olajfa és vadbogyó cserjék lágyítják emberségessé. Ha magányos tanya, vagy néhány ház feltűnik, oázis az a spanyol sivatagban. Cateres az első nagyobb hely. Kis falu csak, de civilizált központnak számít ezen a tájon. Omladozó várrom egyetlen érdekessége. E falucskát elhagyva a pusztaság kellős közepén találjuk meg éjjeli szállássunkat, az El Conguistador Gran Hotelt. A hosszú és fárasztó út után a “terülj-terülj asztalka”szerepét tölti be számunkra ez az egyemeletes, kényelmesen berendezett sivatagi fogadó. Megelégedésünket növeli hangulatos bárja hűsítőkkel és italokkal; és kiadós Ízletes vacsorája. Étkezés után bűbájosán megvilágított pompás kertje csal ki bennünket a szabadba, ahol vidéki hangok fogadnak. Békák kuruttyolnak a tóban és tücskök cirpelnek a bokrok alján. A nagy Magyar Alföld oly ismerős bája szánja meg lelkemet, s ezen az estén nem tudok másra figyelni. Éjfél is elmúlt, mikor ágyba kényszerítem magam, de sokáig nem jön álom szememre. Másnap változatlanul monoton tájakon vágtázunk előre, mivel hogy Madridban szeretnénk ebédelni. Guadalupe-t érintjük elsőnek, mely a középkorban híres búcsújáró hely volt. Ma egy nyomorúságos kinézésű falu, s katedrálisnak beillő temploma elhagyatottan árválkodik. Mint gótikus kegytemplom, nagyon gazdag múltra tekint vissza és múzeális értékű. Itt látható a “felöltöztetett” Mária szobor; s a kis Jézusnak is csak a feje és kis ökle látszik ki ruháiból. E legendás hírű szobor a főoltár fölött kivilágítva tekint a belépőre. Körülötte különböző zászlók és a török felett aratott nevezetes lepantói csata győzelmi ereklyéi álnak félkörben.... Igen megkapó sekrestyéjének színes képtára és a monostor udvarán kiállított spanyol inkviziciós em léktárgyak gondolkodásra kényszerítik az embert. Ez is spanyol különlegesség... Guadalupe után tovább kisér bennünket ez az istenverte pusztaság sivár és ijesztően köves, vörös plátója. Mintha vért izzadna, a föld és szamárkórót teremne csupán. Már nem tudni, mióta “menekülünk” az őstermészet halálos elhagyatottáágából, mikor egy útszéli vendéglőt rori *!n <',/unK msi>. hogy Késői ebédünket, elfogyasszuk valahol a sívatagszélen, 80 km-re Madridtól. A sivatagszél itt már enged néhol meghódítani kisebb területeket magából. Ezeken kezdetben apró szárú rozsféleség, árpa zab mutatkozik. Majd jóval később, az utolsó 30 km-es útszakaszon változik kultúrálttá a vidék képe. Most már búzatáblák, szöllők, gyümölcsösök és kapásvetemények terülnek szét mindenfelé. Szétfolynak a Madrid körül. Lisszabon gyöngyét a Tajót keresztezve néhány csinos elővároson keresztül jutunk Madridba; késő délután ellenére is tűző napsütésben. A Hotel Kosmos-ban szállunk meg Madrid, —már aennyit láthatunk belől© este és éjszaka, egy letűnt gyarmatbirodalom fővárosának patinás képét őrzi. SANTA CRUZ DEL VALLE DE LOS CAIDOS. — Halhatatlanok Völgye —
