Magyar Család, 1967 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1967-04-01 / 2. szám

MAGYAR CSALAD

7

—1964, május 17.

Fájlaljuk, hogy úgyszólván semmi időnk nincs városnézésre. Ez a folyton épülő város kiesett a programmunkból. így a világhírű Pradó múzeum képtárát sem tekinthetjük meg, ahol Murillo, Rubens Tizian, Goya, El Greco és a magyar származású Albert Dürer képeit őrzik sok más hírességek között...

Azonban így is látunk néhány mesés szökőkutat virágos parkokkal. Elhaladunk V- Károly császár tere mellett. Megbámuljuk a hatalmas üvegbúrás pályaudvart, ahová a nemzetközi vonatok futnak be. Roppant érdekes Kolumbus Kristóf szobra, s a tengerészeti jelvények, amit virágokból raktak ki... Több helyen építkezési munkák folynak, élénk lüktető életet mutatva.

Ámde nemsokkal ismét elhagyatott, köves vidéken járunk. Alig akad látnivaló. Annál inkább kárpótol bennünket Escorial festői látképe, amint előbukkan a barátságtalan út után, 53 km-re Madridtól. A széles völgyet egyedül uralja ez a hirtelen kiemelkedő várszerű kastély.

Bárcsak kívülről csodálhatjuk meg az idő rövidsége miatt, vezetőnk megismertet történetével. A négyszáz éves kastélyt II. Fülöp építette. “Rostély alakját” St. Lőrinc tiszteletére kapta, mivelhogy rostélyon halt vértanú halált... A hatalmas kastély déli szárnya kolostor, az északi a tulajdonképeni “kastély”, királyok nyaralója. Középen St. Péter templom kicsinyített mása áll. E “világcsoda” számban emlegetett spanyol büszkeségről legjobban beszél ez a néhány adat: Az épülettömb 680 láb hosszú, 530 láb széles; 16 udvara és 86 lépcsőháza van. Folyosóinak hossza 160 km. Ablakainak száma 2.673, 1.200 ajtója van. 1563-tól 1588-ig épült. A templomában 26 spanyol király sírját őrzik.

Közielében van pontosan 7 km-re, a Sierra Guadarrama komor sziklái legnagyobbikán Spanyolország és az egész Kereszténység örök szimbóluma a Kereszti 1942-ben kezdték építeni, s 1959-ben készült el a 150 m. magas műremek- Alatta egy 300 m. hosszú, 22m.széles és 22m. magas Sziklabazilika van; melyben a polgárháború egy millió áldozatának porait helyezték örök nyugalomra. Innen kapta igén találó nevét: “Halottak” -méginkább “Halhatatlanok Völgye”.

—Van akinek megbotránkozás, -nekem ‘‘Kereszt Országa” Spanyolország. Kereszt Országa, mely a szabad világ győ. zelmét hirdeti t

(Folytatása következik.)

Szabó Dezső

A TARISZNYA II.

Másnap reggel a tengerparton ébredt fel Mák Feri egy összehullott fal tövében. Hát hallja, hogy beszél hozzá a fiatalsága: -Légy gazdag Mák Feri.

—Kincseket gyűjtök, hogy eljuthassak az édesanyámhoz, mondta Mák Peri.

—Ott közelben szedelőzködött egy nagy hajó. A partról hatalmas hordókat raktak rája. A parton ott állt a hajó gazdája és kiáltozott: Gyorsabban mozogjatok, mintha ennétek! Erre aztán a tehervivők még lassabban mozogtak. A gazda nagy feketeképü, pohos kereskedő volt. Az egyik szeme ke resztbe sandított a másikkal. Az egyik szeme mondta a másiknak: Nem szeretnék a gazdád lelkiismeretébe látni. —A másik szeme mondta az egyiknek: —Pocsék egy lélekkel béleltek meg, barátom. A hordókban pálinka vöt. Azt vitte a kereskedő a messzi szigeteken lakó betű nélkül élő embe reknek. Azok kincseket adtak az italért, megitták és holtan fordultak fel. De egy pillanatra jólesés volt nekik a világ

Mák Feri odafutott a hajóhoz:

—Segítek én is a hordókat hordani, ajánlkozott.

A kereskedőnek megtetszett a fiú gyorsabb mozgása. Felfogadta a hajóra inasnak.

Ment a hajó a tengeren, vitte a sok jólesést és a sok halált- Vitte a kereskedő éhségét és a Feri reménységét. Elértek a messzi szigetekhez. Dús napsütésben óriási fák és harangkelyhü virágok álltak a parton. Amint a hajó közele ledett, a szigetlakók, férfiak és nők, futottak a partra. Szép hatalmas testük meztelen volt, csak fejük, nyakuk és övük volt arannyal és drágakövekkel felékesítve. Ujjongva rázták karjaikat a hajó felé:

—Élni akarok! Élni akarok! —kiáltotta mindenik

A hajó horgnyot vetett a tengeren, közel a parthoz. Nagy dereglyét vettek elő, arra rátettek egy csomó hordót, rászállt a kereskedő, egy pár tengerész és magukkal vitték Ferit is. A szigetbeliek tépték le magukról a gyöngyöt, a drágaságot, dobálták a kereskedő felé. —Élni akarok! Élni akarok! —ordítozták. Még a pirinyó gyermekek is ledobták a gyöngykagylókat fürtjeikről és utánavisították: —Élni akarok! —A kereskedő felszedte a drágaságokat és mérte a pálinkát. Akkor az asszonyok, a férfiak, a gyermekek, hogy mohón magukba öntötték, elkezdtek csodálatos módon táncolni. Közben mindenféle hangon kurjongatták, bőgték, sir ták és kacagták: —Én! én! én! élet! élet! életi Halhatatlan ság! Nap! Csuhaj! —Aztán egymásután vágódtak el és kiad ták lelkűket. A sok hulla úgy hevert sorban a forró tenger parton. Testükre rádermedt a tánc mozdulata, szájukra az üvöltés, arcukra a gyönyörűség rángása. Este a kereskedő végigsétált a parton, megszámlálta a holtakat, megmérte kincseit és mondta:

Százhetvenkét halott, félmázsa arany és drágakő. Szép napunk volt.

Mikor harmadnap az utolsó hordók italát osztották szét az egyik benszülött, ki irgalmatlan nagy kardjával táncolt, odaállt a kereskedő elé:

—Én én vagyok! —ordította vörös arccal.

Azzal kardjával hasbaszúrta a kereskedőt,de ő is holtan nyúlt el. A kereskedő felkiáltott:

—Isten, Isten, adok neked valamit! —De lebukott s nem adhatott többé senkinek semmit. Ügy meghalt arra az egyet len szúrásra, mintha gyermekkorától egyebet sem tanult volna. A tengerészek levették kalapjukat, egy percre nagy komoly képet vágtak a halott felé. A tengerészek levették a kalapjukat és vidáman mondták: -Most pedig egyenlően osztozunk a kincsen. Az örök világosság íényeskedjék neki. Mák Ferinek is egyenlő rész jutott a drágaságból. Most már volt mivel mit kezdeni®. Ott a hajó népével közösen elhatá-